1 fejezet-1.rész

Hali mindenki:3
Nem tudom,hogy mennyire fogom betartani,hogy mindig szombaton lesz rész,de minden esetre betartom,ha máshogy alakul,szólok;)
Ennyit akartam,szóval itt az első rész:D

Aisha Freese

Egyedül ülök otthon a közös házunkban.Bár nem vagyok benne biztos,hogy sokáig a kettőnké marad.Körülbelül két hónapja mindennap összevesztem Vele.Hogy kivel?Zayn Malikkal.Igen,azzal a Zaynnel.Azt hiszem két nap múlva leszünk egy éve együtt.De lehet, hogy ez az évforduló nem is fog eljönni,mert talán holnap vagy ma,legrosszabb esetben azon a napon szakítunk.A kapcsolatunk zátonyra futott,szinte menthetetlen.Próbáltuk megbeszélni,de sajnos csak rontott a helyzeten.Hogy miért jutottunk ide?Igazából fogalmam sincs,szimplán csak arról van szó,hogy elhidegültünk egymástól.A koncertek és turnéknak ehhez egyáltalán nem akadály,mert szerintem a közhidelemmel ellentétben nem megy hamar tönkre egy távkapcsolat.Nálunk teljesen másról van szó.A napok nagyrészt úgy zajlottak,hogy hazajött,felment az emeletre a szobába és maximum kajálni jött ki,semmi más.Nem is szóltunk egymáshoz,legfeljebb akkor,ha nagyon muszáj volt.Röviden és tömören megfogalmazva olyanok lettünk mint két vadidegen a másikhoz való viszonya.Ami egyenlő a nullával.

Az előszobából ajtócsapódás hallatszik.Hazajött.Nem megyek ki,semmi értelme,még egy szikrányit sem érdekelné.Ledobja a kabátját a vállfára,bejön hozzám,megpuszilja az arcom,de köszönni nem köszön.Igazából nincs mire panaszkodnom,mert az is csoda volt,hogy bejött.Volt hogy azt se tudtam hogy itthon van.Ezek szerint tényleg itt tartunk.Felmegy  lépcsőn és bezárkózik a hálószobájába.Nem túl megelpő,már szinte napi rutinná vált nála ez a cselekvéssorozat.Megszokott dolog,mint például az,hogy az ember felkel,felöltözik és elmegy suliba vagy dolgozni majd a délutáni órákban hazajön valamikor.Már egyszerűen észre sem vehető,hogy mindennap ezt csinálja,ugyanabban a sorrendben,nem is tűnik fel,csak mint egy robot vagy ahhoz hasonló,vagy hasonlóképpen működő szerkezet,teszi a dolgát.Egyenesen be van programozva rá az agya.

Ráveszem magam,hogy felmenjek hozzá.Óvatosan benyitok,Ő felnéz a telefonjából majd visszapillant a készülékre.Mintha itt sem lennék,teljes mértékben levegőnek néz.Roppantmód örvendetes.Leülök mellé majd szóra nyitom a számat.

-Figyelj rám kérlek.Nem szeretném ha köztünk mindennek vége lenne.Szeretlek,tisztellek és amikor megismertelek személyesen,olyan volt mintha te lennél a legjobb barátom.Te voltál azon kevés emberek egyike,akiben megbízok és közel engedtem-illetve engedek-magamhoz.Azonban ő rezzenéstelen arccal néz rám,és egy hang nem jön ki a torkán.Olyan mintha a falnak beszélnék.Illetve nem,mert úgy néz ki hogy figyel rám,mert az utóbbi időben amikor békülni szerettem volna rám se nézett,sőt volt hogy meg se hallgatott,csak egy pár szép szó-remélem érzékelhető az irónia-kíséretében kizavart a helyiségből.Ilyenkor a szívem szakadt meg.

Zayn Malik

Csak hallgattam Aishat,egy szót nem szóltam.Ő azonban furcsán méregetett.Arcáról azt olvastam le,hogy a fejében valószínűleg az járhat,hogy egyáltalán nem jelentenek a szavai nekem semmit és üres fecsegésnek tartom a mondatait.Ebből azonban semmi nem igaz,igenis érdekelt amit mond,sőt elég mélyen érintettek.Némaságomat talán az indokolhatja ,hogy végig futtattam magam előtt az együtt töltött majdnem egy évet,és az utóbbi pár hónapot és igen nagy különbségeket láttam magam előtt.Azon kattogott közben az agyam,hogyan tudnánk helyrehozni a kettőnk helyzetét.Ugyanis,nem csak az ő dolga,hogy megmentse,hanem az enyém is.Nem várhatom el tőle,hogy ő tegyen meg mindent,hanem nekem is kezdenem kéne valamit,sőt véleményem szerint nagyobbrészt az én hibám,hogy idejutottunk.Nem azért távolodtam el tőle,mert nem szeretem,erről szó sincs.Azon gondolkodtam,mit tegyek azért,hogy ne kelljen végleg búcsút mondanunk egymásnak.Soha nem tudnám feldolgozni,főleg azt nem tudnám elviselni,hogy őt látom sírni,mert száz százalékig biztos vagyok benne,hogy megviselné és kárt tenne magában.Nem akarom,hogy az én hibám legyen.

-Mi az?Nem mondasz semmit?Mi van veled?-kérdezte de én továbbra is pislogás nélkül bámultam rá.

-Úgy látom nem igazán érdekellek-állt fel,amit mondott,az zökkentett vissza a valóságba.

Tessék?Nem,erről szó sincs

-Nem,dehogyis,semmi ilyenre ne gondolj,szeretlek nagyon.

-Hah,nem úgy tűnt.Nézel a semmibe,inkább nem is akarom elképzelni,mi a fasz járhat a fejedben.Nézz a szemembe-mondta keményen.Soha nem hallottam még így beszélni,tudtam hogy a szemei szikrát szólnak,így nem is mertem látni a tekintetét.

-Mi bajod van?-kiáltotta el magát,de hangjában már érződött hogy a sírás fojtogatja.Felgyülemlett bennem minden,soha nem tudtam volna úgy visszaszólni neki,ahogy akkor tettem.

-Ne hogy azt hidd már bassza meg,hogy kurvára nem érdekel ez az egész-húztam vissza a csuklójánál fogva.

 Aisha Freese

Nem tudtam elhinni,hogy ennyit jelent neki az egész.Miért várja azt,hogy én oldjam meg a problémákat.Nem vagy pszichólgus,hogy valaki elém álljon,elhadarja a baját,aztán várja a megoldást tőlem.Na ezt most azonnal verje ki a fejéből rögtön.Sőt a dilidoki is csak tanácsot ad,szóval ez egy rettentően rossz példa volt

Erős volt a szorítása,úgy éreztem,elszorítja a vérkeringésem,már ezt lehet hogy csak a belsőmön ülő,most kialakult nyomasztó érzésnek köszönhettem.Lényeg, a lényeg szörnyű volt,de kiszabadítottam a kezei közül magamat.Összeszedtem pár cuccomat,majd mindent a hátam mögött hagyva gondolkodás nélkül indultam a barátnőmhöz,Hayleyhez.Igazából mai napon döbbentem rá,hogy miért vesztünk össze ennyiszer.Annyira erőszakos volt velem,önző de ha épp nem veszekedtünk,akkor még egy picit sem érdekeltem,képes volt magamra hagyni.Azt hiszem most vége

Bridget Gilbert