1.fejezet-4.rész

Sziasztok!Tudom,nem volt sokáig rész,de sajnos se időm,energiám sőt még lelkierőm sem volt ahhoz,hogy leüljek és írjak.De valahogy megérkezett ez a rész is.Rövid lett,sőt szerintem nem is lett jó.Amúgy köszönöm a rengeteg komit az előző részekhez:)
Jó olvasást!

Bridget Gilbert

Zayn Malik

Nem tudtam felfogni,hogy miattam került ide.Nem szabadott volna nem foglalkoznom vele,bele sem gondoltam,hogy ez lesz.Miattam bántja magát és ez marcangol engem is legbelül.Utálom önmagamat.A telefonomat forgattam a kezemben és azon gondolkodtam,hogy mondjam-e le a holnapi koncertet,mert én így nem fogok énekelni.De Paulnál inkább nem húzom ki a gyufát,ne érdemes,mert már így is kapni fogok tőle,azért mert folyamatosan elbambulok a próbákon,kések a megbeszélt találkozókról,ma meg különösen le fogja ordítani a fejemet mert ellógtam a koncert kellős közepéről.

Rájöttem,hogy nem érdemes tovább ülnöm itt,úgyhogy felkaptam a fekete bőrdzsekimet,kiléptem a kórház ajtaján és hazavezettem.Illetve visszaadtam a kocsit Louisnak, aztán onnan már gyalog jöttem haza.

Este a telómat buheráltam- Twitter meg ehhez hasonlók-amikor megakadt a szemem a háttérképemen.Aisha és én,pontosan egy hónappal ezelőtt.Gondolkodtam azon,hogy szedjem-e le esetleg,mert csak a szívem szorul össze tőle,de inkább nem tettem.Gyorsan lezártam,leraktam az éjjeli szekrényre,de ismét a kezembe akadt valami.Ais nyaklánca,amit még tavaly vettem neki Valentin napra,egy vagyonért,éjjel-nappal a nyakában volt,nagyon szerette.Gondolom a múltkor itt hagyta,azt hogy szándékosan vagy véletlenül nem tudom,de szerintem az előbbi.Nagy volt a rózsaszín köd,akkor úgy éreztem  hogy sose lesz vége.Nekem is volt egy nyakláncom ,de én szülinapomra kaptam,de rajtam csak a koncerteken volt,mert nagy szerencsét tulajdonítottam neki,és ez még mostanra se múlt el.

Aisha Freese

Valamikor éjszaka felébredtem,meglepetésemre nem Hayleynél.Az ágy furcsán hideg volt és kemény,a takaró szokatlanul rövid volt és körülöttem minden fehér volt és apró.A telefonom közvetlenül mellettem volt,azt kaptam fel és körbe világítottam. Egy kórházban voltam,de nem tudtam miért.Mellettem csöpögött az infúzió,és egyből rájöttem.Szóval kiszáradtam.Az elmúlt délutánból csak annyira emlékszem,hogy elmentünk vásárolni a csajokkal, rosszul voltam aztán néhány szófoszlányt hallottam valami kórházról,rólam és mentősökről.Semmi másra.Lehunytam a szememet és próbáltam elszundítani,de nem mentem és egész éjszaka a plafont ámultam,vagy forgolódtam,aztán valahogy álomba zuhantam.
Reggel valakinek az erőteljes kopogása ébresztett fel.Gondolom a nővér.Igazam is volt.Meg sem várta a válaszomat,benyitott.
-Kisasszony, jöjjön vizsgálatra a főorvos úrhoz!-utasított.
-Rendben egy öt perc és megyek-ültem fel álmosan.
Előszedtem a tegnapi ruhámat majd kimentem a folyosó végére.
A vizsgálatokat hamar elvégezték,és azt mondták,hogy már ma délután hazamehetek.
Szerencsére Zaynt már sikerült elfelejteni,szinte nem is érdekelt,egész nap nem jutott eszembe az ő neve,de egyszer csak eszembe jutott,hanyadika van ma.Április hetedike,ma lenne a két éves évfordulónk.

Amikor leesett, könnyek szöktek a szemembe és patakokban kezdtek folyni az arcomon.

Hirtelen benyitott Daisy és Hayley hatalmas vigyorral a fejükön.De amint meglátták a könnyes szemeimet lefagyott a mosolyuk és odajöttek.

-Mi a baj csajszi?-ölelt meg Hayley.

-Nézd meg hanyadika van ma.-szóltam halkan.

Elővette a telefonját és rápillantott.Rögtön leesett neki és csak szótlanul átölelt.
-Ais,ne aggódj,hamar el fogod felejteni.Ennek így kellett lennie,nem tehetsz róla hogy ez lett a vége sajnos-ült re az ágyamra Daisy.
-De ez nem olyan dolog...mármint nem igen lehet úgy kezelni,mintha egy civil ember lenne.Naponta fogom látni a tévében és rettentően fog fájni.

Zayn Malik

Reggel a telefonom csörgése ébresztett fel,Paul idegesen,ordítva rángatott fel saját magához.Csodálkoztam,hogy nem mondta miért és csak én voltam ott,senki más a bandából.Óvatosan bekopogtam ő pedig majdnem hogy kirántotta az ajtót a helyéről.
-Beszélnünk kell-jelentette ki szigorúan.
-Miről?-néztem rá furán.
-Fáradj beljebb,a konyhában megbeszélünk mindent.
Sóhajtva huppantam le az ízlésesen berendezett konyha egyik székére.
-Figyelj Zayn,ez így nem mehet tovább.Tudom hogy megvisel,ami Aishaval van,de mindennek van egy határa.Valamit kezdenünk kell veled.Tegnap kénytelen voltam azt hazudni a fanoknak hogy technikai okok miatt kell abbahagyni a koncertet,nem mondtam meg kerek-perec hogy leléptél.Szóval,elhiszem hogy fáj,de lépj túl rajta,ez az élet rendje-meglepett hogy nem ordít,nyugodt hangon beszélt.
-Megpróbálom-sütöttem le a szemem.
-Köszönöm Zayn.Ennyi volt,délután próbán találkozunk,szedd össze magad.-majd elköszönt tőlem és én is tőle.
Otthon továbbra is untam magam.Aztán eszembe jutott hanyadika is van ma...Ma lenne az évforduló.És magamnak köszönhetem,hogy ez nincs.
Úgy döntöttem,hogy kicsit kiszellőztetem a fejemet a parkban.Magamra kaptam a bőrkabátomat és elindultam.Az egyik padon ültem,amikor  öt méter távolságban Louis és Niall integetett nekem.
-Szevasz Zayn-jöttek oda.-Mit csinálsz?
-Csak úgy kijöttem.Ti?
-Mi is.-vont vállat Niall
-Amúgy Niall, te hallottad  mi történt Aisha-val?-néztem rá.
-Ja,Louis elmondta.Sajnálom haver.
-Mindegy.szerintem vége,bár nem lett kimondva.De ma már szerintem felébredt,úgyhogy most szerintem bemegyek hozzá,és megpróbálok bocsánatot kérni. Jössztök velem?-álltam fel.
-Nem,most nem nekem haza kell mennem,Niall-nek pedig dolga van-tette zsebre a kezét Louis.
-Rendben,semmi gond-majd elköszöntem a srácoktól és  a kórház felé vette, az irányt.

Aisha Freese

A kórházi ebéd nagyon ratyi volt,a lányok pedig adtak kölcsön egy kis pénzt,hogy vehessek magamnak valamit.Lementem a kórház büféjébe.Épp a péksüteményeket nézegettem,amikor kiejtettem a a kezemből a telómat.Utánanyúltam,de más is ezt tette,de nem tudtam ki az.Amikor felnéztem egy gönyörű,fekete szempárral találtam magam szembe.Ott helyben tátva maradt a szám.Egy ébenfekete hajú,magas srác állt velem szemben.
-Ó,bocsi ez a tiéd?-kérdezte az ismeretlen.
-I-i-igen.-dadogtam,majd felvettem a készüléket.
-Ó milyen udvariatlan vagyok.A nevem David Artmenson- mutatkozott be.
-Aisha Freese vagyok-nyújtottam kezet én is,és majd kirázott a hideg.Nagyon helyes srácról van szó,és még kedves is.Kimentem vele az udvarra,az ő ötlete volt,ha már így "összefutottunk" akkor ismerjük egymást jobban.
-Na és miért kerültél ide?-érdeklődött.
-Kiszáradtam.Na és te?
-A húgomnak mandula műtéte volt és őt jöttem meglátogatni.
-Értem.-mosolyogtam rá.-Hány éves is vagy?
-21 múltam.Te?
-Májusban leszek 19.Egyébként érdekes,hogy így kijövünk egymással,pedig csak húsz perce ismerjük egymást,nem?
-De-bólintott,majd közelebb hajolva megcsókolt.Én meg nem értettem miért,de hagytam neki.Nem értettem magamat,hogy miért hagyom hogy csak úgy lesmároljon egy vadidegen.Amikor elváltak ajkaink a bejáratra néztem,ami nem több mint két méterre lehetett tőlünk és Zayn arcát láttam,aki pislogás nélkül meredt ránk.