1.fejezet-6.rész

Sziasztok! Na hát csak megjött ez a rész is,igaz sok késéssel,amiért egy régebbi posztban bocsánatot is kértem.Belekezdtem,bár szerintem nem lett a legjobb,és nem is hosszú.Komiban várom a véleményeteket.

Bridget Gilbert

Zayn Malik

Magamra kaptam valami ruhát,aztán kocsiba ültem és elindultam Paulhoz.Egész úton azon idegeskedtem,hogy mit csináltam,és rettentően szégyelltem magam azért,mert emiatt nem csak magamat kevertem kellemetlen helyzetbe,hanem Paul-t is meg az egész bandát.Azért mert én ittam le magamat,és ezért legalább 6 ember felelős.

''Na Zayn,nagyon ügyes vagy,gratulálhatsz magadnak''-hallottam magamban.

Leparkoltam a ház előtt,majd csengettem,rögtön ajtót nyitottak.Ahogy megláttam Paul szikrázó szemeit,mérgesen össze vont szemöldökét,amelyek között három ránc jelent meg,annak jeléül,hogy kurvára ideges,nagyot nyeltem.Betessékelt az ajtón,majd a konyhában némán egy szék felé intett,hogy foglaljak helyet.

Idegen beletúrtam a hajamba,majd szóltam a menedzsernek,hogy kezdheti.

-Zayn,mivel magyarázod,ezt?!-nyitotta ki a legfrissebb napilapot egy cikknél.

Gyorsan átfutottam az oldalt,majd azt kívántam,bárcsak megnyílna alattam a föld,és elsüllyednék jó mélyre.Nem tudtam elhinni,hogy megütöttem egy nőt,ráadásul  ennyire durván,és hogy még fokozza a dolgokat Aisha volt az áldozat.Idézve volt minden mondatom,ami akkor a fejéhez vágtam.

-Zayn,ide figyelj!Ha te nem kezdesz magaddal valamit a következő egy hétben,nem tudom mit csinálok veled!Szóval most már tényleg szedd össze magad és vedd komolyan,azt amit neked mondok.Érthető?! Remélem-szidott össze.-Ma pedig,pontban 11-kor bocsánatot kérsz ettől a lánytól,mert semmit nem csinált,te pedig ezt teszed vele!

-Rendben,értettem.-sóhajtottam egyet.

Elköszöntem majd hazamentem.Fogalmam sem volt,hogy mit fogok majd Aisha-nak mondani.Mit mondjak?! ''Ó,Ais,tudom,hogy tegnap este párszor beléd rúgtam meg lekevertem pár pofont,de meg tudsz nekem bocsájtani?Kérlek,nem fogok többet ilyet csinálni,ígérem!''

Na hát,ezek után csoda lenne,ha megbocsájtana és kibékülnénk.Vagy vigyek neki csokit meg egy nagy csokor virágot vagy mi?! Ahhoz a következő bocsánatkérő monológ tartozna:

 ''Aisha,nézd tegnap elhordtalak mindenféle kurvának és ribancnak,megvertelek és megaláztalak,de  hoztam neked csokit,a kedvencedet.Meg virágot,vörös rózsát,tudom hogy imádod!''

 Aisha Fresse

 Ma reggel hazaengedtek a kórházból az orvosnak a lila,zöld és különféle foltokról és hegekről azt mondtam,hogy éjszaka ki akartam menni a mosdóba,de elcsúsztam és a padlóra estem.A doki kanyar nélkül bevette és nem kérdezősködött,de azért rosszallón,fejcsóválva megjegyezte,hogy miért nem szóltam az éjszakás nővérnek,nagyobb bajom is lehetett volna.Csak elengedtem a fülem mellett a hozzáfűzni valóját,nem vagyok már kislány,19 éves vagyok,jogsival és érettségivel,jövőre lesz meg a diplomám,tudok vigyázni magamra

Otthon lezuhanyoztam,hajat mostam,és hajszárítás közben vettem észre a jobb vállamon egy csúnya véraláfutást. tükörbe néztem,végiggondoltam,hogy mi is történt tegnap és akaratlanul is kiült egy gonosz,bosszúszomjas mosoly az arcomra.Soha nem gondoltam volna hogy így ki fogok szúrni emberekkel,de most nem érdekelt,hogy ez milyen rohadtul aljas dolog.Nem vagyok mártír,hogy mindent eltűrjek,amit én kaptam,azt a másik vissza fogja kapni,kamatostul.

Leültem a szobámba,előkaptam a telefonom és felhívtam David-et.

-Szia.Hogy vagy?-szóltam bele kedvesen.

-Szia,én megvagyok köszönöm,rólad meg hallottam a sztorit.

-Hát,igen.-húztam el a számat-Tudnánk ma találkozni,olyan fél tizenegy körül a Starbucksban?Beszélnünk kellene.Nyugi,semmi rossz dologról nincs szó,csak egy szívességet szeretnék kérni.

-Rendben.Akkor ma tali.Szia.

Lementem a nappaliba a lányokhoz.

-Kivel beszéltél?-kérdezte Daisy.

-Egy sráccal,akit a kórházban ismertem meg és ma talizunk.beszélgetünk meg ilyesmi.

-Aha,de szerintem nem csak haverok lesztek-nevetett  Hayley.

.Hát szerintem se-sütöttem le a szemem.

Hayley Marsh

-Miért?Jól néz ki? Akarsz tőle valamit vagy mi?-vigyorogtam.

-Nem.Illetve,mások úgy néznének ránk,hogy többek vagyunk mint barátok,de valójában nem lenne több köztünk ennél.

-Ezt hogy érted?-néztem értetlenül.

-Úgy,hogy szeretném ha eljátszaná,hogy a pasim.Ki akarok tolni Zaynnel,bosszút szeretnék állni a tegnapiért.

-Nézd Aisha,nagyon csúnya volt,hogy megvert,de azért nem kellene,hogy ilyen dolgokat eszelj ki,hogy te is bántsd őt,akár fizikai vagy lelki fájdalomról legyen is szó.

Tényleg nagyon nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet,mert még a végén valamelyikőjük beleszeret a másikba,de az nem szereti viszont és csak a sírás van meg a balhé.De mindegy,végül ráhagytam az egészet a barátnőmre.Ha ő így akarja,akkor tegye ezt.

Aisha Freese

 Hamar összekaptam magam,nem akartam kiöltözni.Gyalog indultam,ugyanis a kávézó mindössze öt percre van Hayley házától.David már ott volt.Mosolyogva fogadott.Rendeltünk,majd én kezdtem el a beszélgetést.

-Figyelj.Nem csak egy szimpla talira hívtalak,ugye ezt már mondtam.Kérni szeretnék tőled valamit.

-Miről lenne szó?-kortyolt bele a kávéjába.

-Játszd el,hogy a barátom vagy-ahogy ezt kijelentettem,a barnás lötty cigányútra mert a torkában,és köhögni kezdett.

-H-h-hogy mit mondtál?-bámult rám pislogás nélkül.

-Jól hallottad.

-De miért kell ezt?

-Szeretném ha most Zayn szenvedne miattam.Na?Belemész?

-Hát legyen.

-Oké.Akkor tehát.Mindössze pár hétről lenne szó,maximum 4-5 hét.Amikor megérintem a kezedet,akkor csókolj meg.ezt akkor fogom általában csinálni,ha őt látom,de nem minden esetben lesz így.Mára pedig a terv a következő:Sétálunk egyet,az ő háza felé-vagyis a mi régi házunk felé,de ez mellékes-mert tuti jön ma hozzám könyörögni hogy fogadjam vissza,Paul tuti kiadta már neki a parancsot.Ja és az utcán fognod kell a kezemet!

-Akkor már szerintem induljunk is.-állt fel.

Kimentünk,jajd ahogy kiléptünk a kávézóból,összekulcsoltok a kezünket,és arra indultunk,amerre megbeszéltük.És minden úgy volt,ahogy gondoltam.Épp egy padon ültünk,amikor a távolból Zayn éjfekete,tökéletesen beállított hajára és sötét bőrdzsekiére lettem figyelmes.

Megérintetem David kezének a külső részét ő pedig gyorsan kapcsolt és úgy cselekedett,ahogy megbeszéltük.Ajakit az enyémekre,nyomta,a derekamat átölte.Amikor elváltunk egymástól,öt méterre volt tőlünk  Zayn,de mégis így is láttam a szemeiben a csalódottságot,az elkeseredést.Persze ezt csak a szemem sarkából láttam,ő ezt nem vette észre.Annyit láttam még,hogy sarkon fordul,és elrohan.Én pedig büszke voltam magamra.Büszke azért,mert végre ő is megtudja,milyen valaki miatt magunkat marcangolni és szenvedni...