1.fejezet-10.rész (fejezetzáró) (+18)

Sziasztok! Nos,magamhoz képest,elég hamar meghoztam a részt és nem volt egy hónapos késés:D
Na mindegy.Annyit közölnék még,hogy ez a rész zárja az első fejezetet,de ez még nem a blog végét jelenti,mivel 6 fejezetesre tervezem,ami ugye 60 részt foglal magába:) A második fejezet kisfilmjét a rész végén találjátok.
Egyébként elég rövidke lett a rész,pedig hosszút terveztem. Sorry.
Jó olvasást!

Ja és még annyit hogy elég perverz hangulatomban vagyok úgyhogy +18-as lett a rész xddd

Bridget Gilbert

Aisha Freese

Fogalmam sem volt hova megyek .Semmit nem láttam,csak annyit érzékeltem hogy betettek egy kocsiba. Később arra is rájöttem hogy  az elrablóm nagy valószínűséggel férfi. Körülbelül 20 perc után- ami nekem óráknak tűnt - lehúzták a fekete a anyagot a fejemről és láttam hogy ki cipelt a semmi közepére,mivel ott voltunk. És ismertem az illetőt, aki akkora pofont kapott,mint amit még soha nem adtam egész életemben senkinek.

- De meghülyültél vadbarom?!- ordítottam Daviddel.

- Shhh, azért nem csak mi vagyunk itt- mosolygott, engem pedig ezzel még jobban felidegesített. 

- Mi a francért hoztál ide a halljam - a szemeim szikrát szórtak, de rettenetesen felidegesített ,azzal hogy ahelyett hogy felhívna és elhívna sétálni elrabol. Komolyan  mondom, kész horror volt, rendesen féltem ,pedig nem vagyok egy ijedős fajta. 

- El kell mondanom neked valamit- nézett rám félénken,én pedig rezzenéstelen arccal bámultam rá.
- Igazából ugye megbeszéltük hogy mi nem vagyunk igazából együtt. De én már nem csak barátként tekintek rád...Aisha én beléd szerettem.
Szó nélkül és némán meredtem rá...nem bírtam feldolgozni. Mert én ár nem csak hogy megutáltam, de egyszerűen már undorodok is tőle a történtek miatt.
 -David, megtudhatnám hol vagyunk?- néztem rá,félig a könnyeimmel küszködve, mert ha nagyon dühös vagyok akkor bőgök.
-Ha elindulsz visszafele egyenesen az úton visszatalálsz..de miért kérded?
-Mert nem akarlak többet látni, gusztustalan alak vagy- mondtam ki kerek-perec a véleményemet róla.
-De...de miért?- kérdezte értetlenül, és láttam rajta, hogy fájnak neki a szavaim.
- Mert nagyon rosszul esett amit tettél. Szia.
Igyekeztem gyorsan hazaérni mert egyrészt el kell készülnöm még Niall bulijára, más részt minnél távolabb akartam tudni magam Davidtől. Egyszerűen nem bírtam felfogni...Mindig történik velem valami rossz. Mit tettem azért,amiért ezt érdemlem? A volt pasim megfektet,szerelmet vall nekem, aztán lelépek a legjobb haverjával, Louisval, aki ráadásul nekem a legjobb barátom, sétálni,és emiatt leribancoz. Balszerencsék sorozata, én ezt már nem bírom, mikor lesz ennek már vége?

Zayn Malik

Később, olyan késő délután fele a  pszichológus
 visszahívott hogy mégsem jó neki az időpont, én pedig azt mondtam ne egyeztessünk másikat, és sóhajtva letettem a telefont.
Nem igaz,miért baszok el mindent,és miért van ez,hogy nekem semmi nem jön össze? Kinek ártottam? Oké,az igaz, hogy köcsög voltam, de..azért annyira nem hogy ezt kapjam.Vagy mégis? Nem tudom.
Annyira csalódott voltam,annyira elkeseredett, hogy a kezem már automatikusan a a legfelső polcon lévő pia után nyúlt,de sikerült leállítanom magam, mert nem akarok már részegen és becsiccsentve menni Niall bulijára, meg amúgy sem ez a megoldás a velem történt dolgokra.
Niall háza- pontosabban ahol a bulit akarja rendezni- öt percre van innen, szóval bőven ráértem volna, de tudom, hogy úgyse sokan fognak késni szóval elindultam.
A megérzésem beigazolódott,mert tényleg voltak már ott egy páran, nem is kevesen. Megkerestem a haverjaimat, aztán besétált egy három tagból álló lány csapat, akik a közelünkben "táboroztak le" . Az egyikük kért magának inni, majd felém nézett, én pedig azt hittem, hogy annyira sokat ittam, hogy káprázik a szemem, vagy tényleg igaz, amit látok magam előtt.
-...Aisha?- kérdeztem még mindig tátott szájjal és még pislogni is elfelejtettem.

Aisha Freese

-Te meg hogy a szarba kerültél ide?-vontam fel a szemöldököm, és azt hiszem a hangomban még elég erős utálat is lehetett.

-Tudod meghívtak...nem vagyok hívatlan vendég errefelé- tárta szét a karját.

-Nem gondoltam volna hogy pont itt futunk össze.-húztam el a számat.Nem igaz, ez a köcsög mindenhol ott van?! Követ engem vagy mi?
-Aish- bökte meg a vállamat Hayley.
-Igen? - hajoltam oda.
-Szerintem nem véletlen hogy valamilyen okból kifolyólag ti mindig összefuttok valahol. Nem hinném hogy ez puszta véletlen. Nézz már rá. Ez még mindig fülig szerelmes.
-Kötve hiszem. Azok után amiket mondott, nehezen tudom, elhinni hogy még mindig szeretne.
-Hát pedig nekem van egy olyan megérzésem, hogy itt este még lesz valami.húzogatta a szemöldökét.
***
A buli tetőpontjára rendesen kezdtem becsiccsenteni, hajlamos vagyok rá sajnos ,de még mindig tudom hogy hol a határ, nem fogom magam seggrészegre inni, olyannyira hogy a földön kúszva menjek haza. De a vodkanarancs, két pohár pálinka meg még jó pár alkohol, amit ma este legurítottam, az rendesen meghozta a hatását.

 -Cica-mica-hallottam egy mély és határozott hangot a hátam mögül, és egyből felismertem. A leheletéből éreztem hogy  alig ivott valamit.
-Mi bajod van?
-Csak a neveden szólítottalak-vigyorgott rám.
5 perc múlva azon kaptam magamat hogy a kezeit a derekam köré csavarja, én pedig a nyakára teszem az enyémeket. Az arca közelebb jött,az ajkait az én ajkaimon éreztem, és vad csókolózásba kezdtünk. Igazából már hiányzott ez az érzés. Egyre közelebb húzott magához.
-Akarlak-suttogta a fülembe lágyan. A hideg végigfutott a hátamon.
-Azt érzem-villantottam egy gonosz vigyort.-De tudod mit? Használd ki a lehetőséget és dugj meg most!
-Ezer örömmel-csókolt meg újra, az ölébe vett, majd felcipelt az emeltre. Talált egy üres szobát,amit kulcsra zárt.
Miután abbahagyta a kulccsal való babrálást felém fordult és elvigyorogta magát.
-Látom jó kedvem van.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire-húzott újra magához, majd lefektetett az ágyra.
A pólóm széléhez nyúlt és azt kezdte el lehámozni rólam....így folytatta minden egyes textildarabbal. A keze minden egyes pontomat bejárta. Annyira hiányzott már.
Rövidesen minden ruhadarab lekerült róla is...
***
-Szeretlek-nyomtam a szájára egy puszit.
-Én is...és félve kérdezem meg,de...kaphatok még egy esélyt? Bár ha nem bocsájtasz meg megértem..szánalmas az,amit leműveltem...főleg veled.
-Olyan butus vagy néha-mosolyodtam el-Ha nem bocsájtottam volna meg akkor nem mondtam volna hogy szeretlek.
Egy szót sem szólt csak megfogta  kezem,és az ujjainkat összekulcsolta.
A lányok sikítva rohantak oda hozzám,aztán közöltem velük,hogy ma este mással megyek haza.
-Úúú..akkor még folytatjátok a "kis" kalandotokat Zaynnél?-piszkált Daisy.
-Ki tudja?-vigyorogtam perverzen.
Valamikor kora hajnalban indultunk el hazafelé kettesben, kézen fogva .Leírhatatlan és felbecsülhetetlen boldogságot éreztem,é s azt hiszem Ő is. Az idő nagyon hideg volt, és mintha a gondolataimban olvasott volna... éreztem hogy figyel rám.
-Kell a dzsekim?-nézett rám
-Megköszönném-préseltem ki a számon,ugyanis már a fogaim a is vacogtak,annyira fáztam-De te nem fogsz szétfagyni? Nem akarom hogy megfázz.Nem annyira fontos..kibírom.
-Nekem az a fontos, hogy te ne legyél beteg-puszilta meg az arcom.
Hazaértünk,lezuhanyoztam,kaptam kölcsönbe egy pólót tőle, pizsamának. Még az illata is rajta volt, tuti jól fogok aludni.
-Nagyon-nagyon szeretlek-mondtam neki elalvás előtt.
-Én még jobban- simította meg az arcom. Oldalra fordultam ő pedig karjait a derekam köré fonta..és mély álomba zuhantam,azt hiszem így is aludtunk el.

A MÁSODIK FEJEZET TRAILERE