2.fejezet-3.rész

Sziasztok! Most nem késett annyira sokat a rész, mint általában szokott, ugyanis  véget ért a 8. első fél éve,ami egyet jelent azzal, hogy rengeteg teher ment le a vállamról, így most már több a szabadidőm. Nem ígérem, hogy nagyon gyakran lesz rész,de megpróbálom behozni a lemaradásomat.Puszi mindenkinek, aki megérti:)
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Zayn Malik

Nagyon bízom benne, hogy nem történt semmi komoly. Nem szeretem, ha a rossz előérzetem beigazolódik, pedig nem vagyok az a típus, aki mindig az ördögöt festi a falra. Annyi volt a mázlim hogy, az SMS akkor érkezett,mikor pont végeztünk. Így hát kocsiba ültem, és beletapostam a gázba. Nem érdekelt, hogy esetleg átlépem a megengedett sbességhatárt, átmegyek a piroson meg ehhez hasonlók. Tudtam, hogy nagy  a baj és nekem MOST  haza kell mennem.
Mázlim volt, és nem állított meg a rendőr, hogy megbírságoljon. Hála istennek, legalább nem nyomja a vállamat még egy teher, bár jelen pillanatban ez lett volna a legkisebb gondom, hogy kifizessek egy x mennyiségű összeget. Nem nagy ügy.
Hazaértem, beálltam a garázsba, előkotortam a kulcsomat,majd benyitottam, de nem várt senki. Aztán benéztem a nappaliba és ott volt Aisha...és sírt...sőt bőgött. Elképzelésem sem volt, mi történhetett. Abban a percben átkoztam magamat, amiért a rossz megérzéseim mindig beigazolódnak.
- Mi a baj? - néztem rá aggódva, és leültem mellé a kanapéra és simogattam az arcát. Utálom sírni látni. Az idegrendszerem egyszerűen nem bírja.
Először még csak félve nézett rám, aztán belekezdett a mondandójába.
- Zayn..én...én... - hangja remegett és újra patakokban kezdett folyni a könnyei. Mi történt? Nagyon remélem hogy ez csak egy rossz álom és nem sokára felébredek.
- Mi az? Jézusom, mond már!
- 3 hetes terhes vagyok.
Vannak olyan emberek, akik úgy reagálnak a megrázó dolgokra, hogy teljesen megnémulnak és megpróbálják végiggondolni, hogy az adott szituációban miféle értelmeset lehetne kinyögni. Én is ebbe a csoportba tartozom.
- Mikor derült ez ki? - próbáltam nyugodt lenni, de nem ment. Ki tudna ilyen helyzetben halál nyugodt maradni? Senki.. de.. öö.. ennek is két csoportja van. Valaki azért, mert kurva boldog, valalki meg azért, mert kétségbeesett.
- Ma.- nehezen vette a levegőt, nehézkesen beszélt- Nagyon rosszul voltam, elmentem a dokihoz..és... - majd a kezembe nyomott egy papírt.
- Megoldjuk.
- Ezt hogy érted? - nézett értetlenül.
- Felneveljük. Együtt. Ketten.
- Meg akarod tartani? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
- Te nem? - csodálkoztam
- Hát nem tudom...lehet fiatalok vagyunk még ehhez... - magyarázta meg, én pedig apró mosolyt erőltettem magamra.
- Felnőttek vagyunk, meg tudjuk oldani. Úgy fog felnőni, ahogy egy normális gyereknek kell.
-  19 éves vagyok, hebrencs, lázadó és felelőtlen... nem lennék jó szülőnek.
- Ne beszélj butaságokat. Én ismerlek a legjobban, Ez nagy felelősség, de ezeket te komolyan veszed. Aki problémás, az én vagyok. Állandó koncertek, turné, stúdiózás. Apa nélkül lenne egész gyerekkorában, és én szeretném látni, ahogy a kis picur felcseperedik.
-  Megtartom... de maradjon titokban addig, ameddig el lehet takarni a dolgot... és ha már nem, azt mondjuk, hogy régóta akartuk.
- Én is így gondoltam. De most egész délután azt csinálunk, amit szeretnél.

Aisha Freese

Megnyugtattak Zayn szavai, azt hiszem már nem vagyok annyira elkeseredett, hogy  a fél világ felelőtlen kurvának fog tartani... mivel nem fogja megtudni senki. Azt hiszem jobb lesz ha még a barátnőimnek, Haylenek és Daisynek sem mondom el. Jobb lesz ha nem tudnak róla...csak Zayn és én, senki más.
Egész nap filmet néztünk, és egy egész zacsi popcorn ettünk meg. ő a kanapén feküdt, én pedig a mellkasán és egyszerűen csodálatos volt hallgatni a ritmusos szívverését, és ahogy veszi a levegőt. Majd megcsörrent a telefonja. Leállítottam a filmet, megnézte a készülék kijelzőjét és megelepő módon elhagyta a helyiséget. Ilyet soha nem szokott csinálni, talán titkol előlem valamit? Majd rájöttem, hogy nem csak Paullal beszélt. Veszekedtek egy sort,hogy neki most itthon kell maradnia, családi problémák akadtak. De ismerem a managmentet, nem enged egykönnyen a munka az munka, és soha nem várhat.  De Zayn most kivételesen meg tudta győzni, és itthon maradhatott velem...legalábbis azt hittem.
Filmnézés után csak beszélgettünk. Olyan jó, hogy valakivel legalább ezt meg tudom beszélni.
- Egy óra múlva el kell mennem. - váltott témát.
- Miért?
- Mint mindig. Paul megint ki talált valamit. De nyugi, nem leszek sokáig fél óra.
- Ohh, rendben menj nyugodtan. Kibírom
Tényleg úgy volt,ahogy mondta. Egy óra múlva elment én pedig tévénézéssel akartam elütni az időt, de nem ment. Mindenhol csak a nem kívánt terhességről, a felelősségről ment a duma. Jó időzítés
És...abban a percben az idegrendszerem felmondta a szolgálatot, és döntöttem a sorsomról. Kimentem a konyhába, leemeltem a nyugtatót és az altatót majd akkora dózist raktam össze magamnak amivel véget vethetek az életemnek. Egyszerre vettem be az összes tablettát. Le akartam ülni, megvárni a hatását de megszédültem és elsötétült minden...