2.fejezet-6.rész

Sziasztok!

Ahogy látjátok, nagyon igyekszem, hogy behozzam a lemaradást és a lehető leggyakrabban hozok részt, igyekszem beleszorítani az időmbe az írást

Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Louis Tomlinson

-Paul te tisztában vagy vele mit tettél? Ezzel börtönbe is kerülhetsz! - kiabáltam.

- Teljesen tisztában vagyok azzal, amit tettem, Louis - mondta - de már csak ez hatott, leszarom ha börtönbe megyek, úgyis levakarom magamról az egészet - és ott hagyott minket.
Aisha még mindig a vállamon sírt, sőt zokogott és nem jött ki egy hang sem a torkán. Azt hittem, hogy sokkot kapott, de meglepetésemre magához tért, letörölte a könnyeit, és lehajolt Zaynhez, aki az ütéstől földre rogyott. Felsegítette, leültette és előrehajtotta a fejét.
- Louis, hozz nekem kötszert, légy szíves - próbált komolynak tűnni, de láttam rajta, hogy belül teljesen összeroppant. Megtettem amit kért, de a vérzés nem akart elállni, ezért elmentünk a sürgősségire.
- Nyugodj meg, nem lesz komoly baja - mosolyogtam rá bátorítóan.
- Ennél rosszabb már semmi nem lehet - próbálta visszatartani a sírást.
Bekísértük Zaynt a kórházba, majd jött a szörnyű várakozás. Az órán a mutató mintha csigalassúsággal szedte volna a nemlétező lábait, a másodpercek óráknak, a percek éveknek tűntek.
Olyan másfél óra múlva kijött egy kedves nővérke, és minket szólított. Aish bement a barátjával, nekem pedig azt mondta, maradjak itt, mert már így is nagyon sokat segítettem neki, amit alig tud megköszönni.

Zayn Malik

Elképesztően haragudtam Paulra, hogy ezt merte tenni. Ezzel most már tényleg betelt nálam a pohár és nem vagyok hajlandó vele egy szót sem váltai. Gusztustalan egy alak, arról nem is beszélve, hogy ezért még fel is jelenthetném. És erősen gondolkodom rajta, hogy meg is teszem.
- Zayn, jobb már? - nézett rám Aisha.
- Sokkal, viszont nagyon fáj még mindig.
- A doki azt mondta, hogy jobb lenne csináltatni egy röntgent, hogy nincs-e törés. Öt perc az egész.
Átmentünk a kórház másik épületébe, ahol a röntgenfelvételeket készítik. Rengeteg ember várakozott még rajtunk kívül,és nagyon sokan voltak előttünk.
- Ne ijedj meg, nem lesz komoly baj. Nem hiszem hogy eltört - fogtam meg Aisha kezét.
- Én nem vagyok ideges - próbálta színlelni, hogy minden rendben van, de látszott rajta, hogy nem. Egy kész idegroncs volt a lelke legmélyén és bármelyik pillanatban képes lett volna ideg összeroppanást kapni.
- Miért tartóztatod magad?
És itt megtört a jég.
- Zane. Én ezt nem bírom. Annyi mindent történt velem ennyi idő alatt, hogy egyszerűen elfáradtam. Nem bírom idegekkel. Valahogy ki kellene tisztítanom az agyam, de nem tudom, hogy hogyan - és patakokban kezdtek el folyni a könnyek az arcán.
- Shhh, nyugodj meg, majd minden helyrejön és visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Most lehet, hogy szar - erre a kijelentésemre halkan felnevetett, de legalább láttam mosolyogni - de ez most ez egy ilyen időszak. Mindenki átél ilyesmit. Naaa. Kérlek szépen, nem szeretlek sírni látni - töröltem le a könnycseppeket. - és itt a nyakamba borult, és egészen addig így vártunk, amíg be nem hívtak.
- Nos - kezdte a doktor úr - én nem látok törést, csak egy enyhe zúzódást. Kötést nem tennénk rá, mert fölösleges, viszont estére és reggelre egy 10-15 perces vizesborogatást ajánlanék, hogy lemenjen a duzzanat,majd egy hónap múlva várjuk vissza kontrollra.
- Nagyon szépen köszönjük Doktor Úr! - és elhagytuk a kórtermet.

*** aznap éjjel***

Eszméletlen fájdalomra ébredtem fel, az orrom körüli rész és a haléntékom úgy lüktetett, mintha mindkét oldalról kalapácsokkal vernék a fejem. Kibaszott szar volt és nem akart szűnni. Oldalra fordultam az ágyban, Picur békésen szuszogott mellettem, és éppen az igazak álmát aludta.
Lelopakodtam a konyhába, hogy vegyek be egy szemet a fájdalomcsillapítóból. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd lenyeltem a gyógyszert, majd valaki átölelt hátulról.
- Te mit csinálsz itt? - néztem Rá.
- Csak a szokásos rosszullétem. Különben is hallottam, hogy felébredtél.
- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni.
- Nem keltettél fel, de én nagyon álmos vagyok, megyek vissza. Jó éjt - puszilt meg

Aisha Freese

Megbeszéltem az egyik barátnőmmel, Daisyvel, hogy ma találkozunk. Mivel ő csak délelőtt ér rá, hamar felkeltem, hogy már korán összefuthassunk, hogy minél több időt tölthessünk együtt, mert már nagyon régen beszélgettünk, és rengeteg mesélni valója van mindkettőnknek. Igen, nekem pedig egy fantasztikus hírem van, amiről nem igen tud még...

Amikor felkeltem, Zayn a fotelben ült és a jégakkut szorította az orrára, én pedig akaratlanul is elnevettem magam, ő pedig egy morcos pillantással ajándékozott meg.

- Ne haragudj - mosolyogtam - de annyira vicces vagy így.

- Nem haragszom. Gyere ide - mutatott az ölébe, hogy üljek oda. - olyan édes a hasad - simította meg a pocakomat, ami már elkezdett gömbölyödni.

- Hagyd már, tiszta dagadt vagyok - biggyesztettem le a számat.

- Ne beszélj már hülyeségeket, nagyon csinos vagy.

- Pinokkiónak nem szabad hazudni - húztam gonosz mosolyra a számat.

- Ne legyél pimasz - húzta résnyire a szemeit.

- Különben? - vontam fel a szemöldököm, és próbáltam felállni, de nem engedett.

- Nagyon meg fogod bánni - kapott fel,én pedig odahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam.

- Naaa, nem kapsz, ha gúnyolódni fogsz rajtam.

- Bocsánat.

Erre nem mondott semmit, csak odahajolt és hosszasan megcsókolt.

- Dolgom van ma. Majd jövök. - tett le.

Én pedig elmentem készülődni, hogy kész legyek a megbeszélt időpontra Daisyvel. Egy kávézóban találkoztunk. Megölelt, és miután rendeltünk, belekezdtem.

- Szeretnék neked valamit elmondani. De nagyon szépen kérlek, ne akadj ki nagyon.

- Hallgatlak - nézett rám kíváncsian.

- Két hónapos terhes vagyok - erre a mondatra pedig majdnem félrenyelte a kávéját.

-TESSÉK? - Kerkedett el a szeme. Ennyit a nem kiakadásról.

Pittyeget a telefonom, hogy üzenetem jött, Zayntől. A következő állt a kijelzőn:

"Megtettem a feljelentést Paul miatt"