2. fejezet- 8.rész

Sziasztok!
Igen,már megint hónapok óta nem volt rész,de sajnos rengeteg minden összejött- tanulás,beteg voltam-de most itt itt vagyok, és remélem sikerül bepótolnom az elmaradásaimat.
Jó olvasást!

Bridget G.

ajánlott zene:x

Zayn Malik

Aisha-t hiába próbáltam elérni telefonon,nem vette fel. Legalább ötször felhívtam, de mindegyik alkalommal kicsengett. Tudtam,hogy baj van, és azonnal haza kell mennem, de nem tehettem, mert a rendőr még nem engedett ki minket. Nagyon ideges voltam, tördeltem a kezem, és azon gondolkodtam, hogy mikor szabadulhatok innen már végre. Ahogy kimondta a nyomozó, hogy távozhatunk, abban a pillanatban feltéptem az iroda ajtaját,és elhúztam haza.
Otthon megálltam a kocsival a garázsajtó előtt,és mivel nem hallottam az ajtózár halk nyitódását,tudtam hogy baj van. Előkotorásztam a kulcsomat és feltéptem az ajtót,és amit láttam az szörnyű volt és megbotránkoztató. Ais h eszméletlenül feküdt elterülve a földön, és pontosan az történt, amire gondoltam. Ismét az öngyilkossággal kísérletezett, és felvágta az ereit.
A hozzám legközelebb eső anyagot- ami jelen esetben a felsőm egyik darabja volt- megfogtam,és letéptem belőle annyit, amivel megtudom állítani a vérzést.
Nem akartam segítséget kérni senkitől sem, úgy gondoltam, hogy én ezt egyedül is meg tudom oldani. Éppen ezért én magam vittem be a kórházba. Szerencsém volt, az esetre való tekintettel rögtön kezelésbe vették, elvitték engem pedig magamra hagytak, azt mondták, várjak. A várakozás borzasztó volt, a percek óráknak tűntek, és olyan volt, mintha már legalább egy napja a váróteremben ülnék. Az órán a mutató csigalassúsággal haladt egyik egységről a másikra.
Már készültem volna belehalni a kínkeserves várakozásba és unalomba, amikor egy fehér köpenyes férfi állt határozottan meg előttem, öltözékéből következtetve valószínű ő lehetett az orvos.
- A  lány jól van, már magához tért, most viszont mély álomba merült, és legfeljebb holnap tud fogadni látogatókat,úgyhogy elmehet - közölte, és az ajtó felé biccentett, hogy arra vegyem az irányt.

*** 

Otthon próbáltam elterelni a figyelmemet illetve az agyamat a történtekről, de egyszerűen nem ment. Éjszaka sem aludtam egy szemhunyásnyit sem aludtam, minden órában felkeltem, annak ellenére, hogy mikor már hajnal 1- 2 óra körül sem sikerült elaludnom, így bevettem egy nagy adag altatót, de még ez sem segített.

Aisha Freese

Borzasztó reggelem volt. Mélyen aludtam, amikor reggel hatkor egy nem túl barátságos, inkább mogorva nővér nem kifejezetten kedvesen közölte, hogy egy-két vizsgálatot el kell végeznie, és kelljek fel. Kelletlenül keltem ki a kórházi ágyból majd követtem az előttem haladó, a hajnali órák ellenére igencsak éber kórházi dolgot egy ijesztően kicsi és fehér szobába. Ott elvégeztek néhány vizsgálatot, majd visszakísértek a kórházi szobámba. Próbáltam ismét álomba szenderülni, de sikertelenül, úgyhogy csak bámultam a már málló festékes plafont. Borzasztóan fájt a fejem a sok gyógyszertől amit belém tukmáltak, sajgott a csuklóm a mély sebektől. Magamban már ötmilliószor megbántam, hogy ezt megtettem.

Reggel kilenc óra tájában látogatom érkezett.

- Szia - puszilta meg a számat Zayn majd leült az ágy szélére- Hogy vagy? Mármint úgy a körülményekhez képest.

- Őszintén? Kora reggel sokkal rosszabbul voltam, most már úgy megvagyok - vontam vállat.

- Miért csináltad? 

- Nem tudom. Elegem lett mindenből, úgy éreztem elpattant az utolsó idegszálam is. Én ezt nem bírtam tovább- és könnybe lábadt a szemem. 

- Aish. Sosem értettem, hogy ezt miért csinálod magaddal. Te vagy a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam, és nem ismerek jobb embert nálad. Ha téged elveszítenélek, elveszíteném a másik, illetve a jobbik felem. És ha már magad miatt nem, akkor a pici miatt ne. Kérlek.

Én nem mondtam semmit csak magamhoz húztam,és szorosan megöleltem

- Szeretlek kincsem - súgta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat - Te vagy legfontosabb - fogta meg a kezem - úgy féltem tegnap, el sem mered hinni. Semmit nem aludtam.

- Nem fogom többet csinálni ígérem. Habár nem magam miatt, hanem miattad nem, Zayn. Neked nem akarok fájdalmat okozni.

- Köszönöm

A délután folyamán meglátogattak a lányok is, mind a kettőjüktől megkaptam, hogy mekkora hülyeséget csináltam. Rájuk számítottam, nem igazán lepett meg a felbukkanásuk. Viszont egy valakire nem. Valamikor délután váratlan vendégem jött.
- Szia Louis - köszöntem - hát te erre? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Hallottam mi történt, úgyhogy gondoltam... illetlenség lenne nem meglátogatni. Aish, nagy butaságot csináltál, ugye tudod?
- Igen tudom Louis. És többet nem fogok. De nem saját magam miatt, hanem mert nem akarok másnak fájdalmat okozni.
- Mikor engednek ki?
- Valószínűleg már holnap. Miért?
- Nagyszerű. Azért, mert egy barátom házibulit szervez, és szerettelek volna személyesen meghívni téged is. Persze, ha ez neked nem gond így - mosolyodott el a pocakomra nézve.
- Ó, ugyan még nem. És köszönöm a meghívást. Louis.
- Igen?
- Lehet egy kérdésem?
- Miért ne lehetne?
- Őszintén, miért jöttél el hozzám?
- Azért mert az egyik legjobb barátom vagy. És...mert fontos vagy nekem. - simította meg a kezemet, én pedig meglepődve néztem rá, mire elkapta a tekintetét. - Mennem kell, mert lekések egy fontos dolgot. Majd még beszélünk.
- Rendben, szia- intettem, majd be is csukta az ajtót. Furcsa volt a viselkedése. Meglepően furcsa.