3. fejezet- 4.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt
Kérem, aki olvassa a blogot írjon véleményt komment formájában
Köszönöm szépen!
Jó olvasást!
U.i: Kaptam egy díjat wattpadon, amit nagyon szépen köszönök♥ (blog linkje: x)
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Zayn Malik

Egy szót sem tudtam kinyögni. Csak álltam ott megsemmisülve. De nem éreztem haragot, dühöt, szomorúságot vagy bármi egyéb mást. Megérdemeltem. Annyi fájdalmat okoztam neki, hogy teljesen megérdemeltem, kellett vége a pofon, hogy észhez térjek. És ez nagyon az volt. Mindenesetre azért érdekelt volna, hogy pontosan miért.
- Mikor? - szólaltam meg a sokkból feleszmélve.
- Akkor, mikor otthagytál amiatt a mocskos kurva miatt.
- És miért?
- Ó várj, nem is tudom. Talán azért, mert ő észrevette, hogy valami nincs rendben, és megkérdezte, hogy mi a baj. Ellentétben veled, akinek elég volt egy díszribanc, és máris elalélt!- hangjából hallatszott, hogy még mindig szomorú és
dühös.
- Akkor most kvittek vagyunk, nemde? - húztam el a szám, amely megtelt keserű ízzel.
- Azok- majd az ajtó felé mutatott lehajtott fejjel, tekintetét szigorúan a talaj felé szegezte.
Elhatároztam, hogy elmegyek, Louishoz, mert ezt meg kell beszélnem vele.  Hirtelen minden értelmet nyert; Louis tudta nagyon jól, hogy mi történt, ezért volt olyan hideg velem, és nem nagyon szólt hozzám az utóbbi időben. Mikor odaértem a házhoz, megállítottam az autót, kiszálltam belőle, és csöngettem. Semmi mocorgás, senki nem nyitott ajtót. Legalább ötször nyomhattam le már le a csengőt, de továbbra sem kaptam választ a jelzéseimre. Úgyhogy megpróbáltam felhívni telefonon, de nem volt elérhető, úgyhogy inkább elhagytam a helyet.

Louis Tomlinson

Megígértem Hayleynek, hogy elé megyek, és onnan megyünk a moziba. Szerettem volna, ha sétálunk, mert akkor közben tudunk egy kicsit beszélgetni, jobban megismerni egymást. Nagyon csinos volt, bár ez mindig igaz rá.
- Szia, nagyon szép vagy- dicsértem meg.
- Ó köszönöm szépen- pirult el.
- Nem gond, ha sétálunk? - mosolyogtam rá.
- Nem persze- rázta meg a fejét, majd elindultunk.
Az úton hagyta, hogy megfoghassam a kezét, így a moziba már kézenfogva érkeztünk. Oda felé menet nagyon sokat beszélgettünk. Mikor sorra kerültünk, láttam, hogy fizetni szeretne, de megállítottam.
- Hagyd, majd fizetek én- vettem elő a pénztárcámat.
- De Louis, nem szükséges...- kezdte, de én félbeszakítottam.
- Nem, tényleg én szeretném állni. Kérlek- néztem rá nagy szemekkel, mire elnevette magát, majd beleegyezett.
A moziban egy vígjátékot vetítettek, és láttam már jobbat, de ez sem volt rossz. Jól éreztem magam, de főleg azért mert ezzel a lánnyal lehettem.
- Nos, én erre megyek, nagyon köszönöm, hogy eljöhettem veled- szólt.
- Hazakísérlek, késő van már- most nem ellenkezett.
A ház előtt megálltunk, már nyárhoz képest is sötét volt, arcát csak az utcai lámpafény világította meg. Én nem szerettem volna még itt elköszönni.
- Nagyon jól éreztem magam ma veled- vigyorogtam- és nem lenne ellenedre?
- Micsoda? - pislogott értetlenül.
Én csak szó nélkül megöleltem a derekánál fogva, magamhoz húztam,  és hosszasan megcsókoltam, ő pedig nem ellenezte, sőt még viszonozta is.
- Nem, nincs ellenemre- nevetett, és vörös volt, mint egy paradicsom.
- Rájöttem- röhögtem- majd beszélünk még. Jóéjt - pusziltam arcon, majd távoztam.

* 2 héttel később*

Már két hét eltelt, mióta Hayleyvel elkezdünk találkozgatni, és ebből a pár randiból egy remélem sokáig tartó kapcsolat lett. Zayn keresett egyszer telefonon, hagyott üzenetet is, nem értettem, vajon mit akarhat tőlem. De nem is nagyon foglalkoztat. Nagyon haragszom rá azóta is.
Aisha semmit sem tud a barátnője és köztem lévő viszonyról, nem akartuk neki elmondani, várni akartunk, amíg feldolgozza a történteket- már amennyire lehet egy ilyen szörnyű tragédiát- és képes befogadni egy ilyen információt.
Hayley háza előtt várakoztam zsebre dugott kézzel, a hatalmas hőségtől izzadtan tapadó hajtincseimet kisepertem a szememből, hogy jobban lássam a kis családi házikóból kilépő lányt.
- Szia kincsem- öleltem meg a barátnőmet, majd adtam neki egy szájra puszit- készen vagy?
- Hát mivel itt állok előtted- nevetett, majd összekulcsolta a kezét az enyémmel,és elindultunk Aish-hoz.
- Akkor most elmondjuk neki? Még visszafordulhatunk.
- Szó sincs ilyesmiről, tudnia kell róla! nyomta le egy határozott mozdulattal a kilincset, majd átléptük a küszöböt, az előszobában pedig Aisha fogadott minket.

Aisha Freese

- Sziasztok, mi szél hozott titeket erre? - mosolyogtam kedvesem a barátaimra.

- Beszélnünk kell veled - nézett a szemembe Louis, hangvétele komoly volt.

- Miről? - érdeklődtem.

- Khm- köszörülte meg a torkát  Loui- azt hiszem ez hosszú lesz, úgyhogy nem az ajtóban állva szeretnénk veled tárgyalni.

- Ja persze- nevettem kínosan- üljetek le a nappaliba- mutattam az említett helyiség felé- kértek valamit?

- Nem maradunk sokáig- felelt Hayley,

Leültek a kanapéra, én pedig a felük szemben lévő kis fotelbe. 

- Nem akarom húzni az időt- kezdett bele barátnőm - az van, hogy amíg te kórházban voltál, történt egy- két dolog.

- Mire célzol ezzel? - húztam össze a szemeimet, mert kezdett nem tetszeni ez az egész.

- Tudod nagyon jól, hogy mi mindig is nagyon jóban voltunk- erre egy aprót bólintottam- ez változott, olyan szempontból, hogy ez több mint barátság- fogta meg a mellette ülő srác kezét- együtt vagyunk, Aisha.

Eleinte csak ültem ott, némán és egy szót sem tudtam kinyögni, képtelen voltam ezt feldogozni. Majd végül vettem egy mély levegőt és belekezdtem a monológomba, és  nem, most nem sírtam, nem voltam szomorú, hanem elképesztően dühös.. és csalódott.

- Tudjátok mit? Menjetek a francba! Úgy gondoltátok, ha majd később mondjátok el, akkor jobb lesz? Nem, egy percig sem lesz jobb sose! Hayley, nem voltál ott mellettem, amikor kellett volna, most meg beállítasz egy ilyennel? Ráadásul én ebből szart se tudtam. Louis, neked pedig nem tudok mit mondani. Egyszerűen nem tudom azt szépen és szalonképesen megfogalmazni, úgyhogy örülj! - ordítottam, majd felrohantam a lépcsőn, és bevágtam a háló ajtaját. Hallottam, ahogy még a pár elhagyj a a házat, de tovább nem érdekelt.

Zayn Malik

Az úgynevezett "szakításunk" óta kerülöm azt a pubot, ahol Kathleen dolgozik. Régen sokat jártam arra, de most már inkább teszek egy kitérőt- akár  gyalog, akár kocsival- csak ne kelljen látnom azt a helyet még messziről sem.  Egészen eddig ez így is volt, azonban- megszokás miatt, vagy csak mert nem figyeltem és nem voltam elég körültekintő- az előbb említett szórakozóhelyet, és már csak akkor lettem rá figyelmes, amikor már a cigarettafüsttől és erős, tömény alkoholoktól átitatott jól ismert hely mellett baktatok. Hirtelen egy ismerősen csengő hangot hallottam a bejárat felől.

- Nagyon nagy hibát követtél el, Malik! - kiabált utánam a vöröske.

- Lehet, de előtte egy még nagyobbat! - vágtam vissza.

-  Ha visszajössz hozzám, nem fogod megszívni!

-  Kétlem.

- Kabbe a faszomat, Zayn Malik!

- Nehéz lesz - oltottam le egy perc alatt, majd befordultam a sarkon.

Ahogy sétáltam tovább az utcán, rezgett a nadrágom hátsó zsebében a telefonom. Egy ismeretlen, rejtett számról kaptam SMS-t, egy elég vérfagyasztó üzenettel:

" Ejnye, Zaynie cica, bajok lesznek, ha nem fogod vissza magad! 

De nyugi, majd szerelmed helyetted is kap :D " 

Vajon ki küldhette az sms-t? Írjátok meg a tippeteket komiban! :D