3.fejezet-1.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt!
Most nem hetekkel, vagy hónapokkal később..hahaha
Ez nem volt vicces.
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

Borzasztóan éreztem magam másnap reggel. Mind fizikailag, és mind mentálisan. Fájt a fejem, hányingerem volt és szédültem. A tegnap este minden egyes perce beleégett az agyamra, az összes pillanatára pontosan emlékeztem, bár örültem volna, ha inkább kitörölhetném őket az emlékeimből. Egy ribancnak, egy cafkának éreztem magam, amiért képes voltam ilyet tenni. Megcsaltam a barátomat, méghozzá a legjobb haverjával. Bűntudatom volt miatta, de igazából nem tudom, hogy mégis miért érzem magam miatta rosszul, ha ő hagyott ott engem egy kurva miatt. Akármekkora tapló, én nem tudom nem szeretni.

- Jó reggelt - zökkentett ki a gondolataimból Louis- kérsz valamit?

- Nem, köszönöm, nagyon rosszul vagyok.

- Miért?
- Fogalmam sincs. Hazamennék, ha nem baj.

- Hé, Aisha... beszélhetnénk  majd később?

- Őhh, persze.. ezt akartam kérdezni én is. Délután valamikor jó lesz neked?

- Igen, akkor találkozzunk 5-kor a parkban- mosolyodott el.

Beleegyeztem, majd összeszedtem a cuccaimat, és elindultam haza. Remélem, hogy Louis ugyanarról szeretne majd beszélni,ó velem, amiről majd én vele. A tegnap este ráébresztett, hogy Louisval nem lehet köztünk több mint egy puszta baráti viszony. Mert akármennyire is jó volt vele, engem még mindig az a rohadék Zayn érdekel, aki ha térden kúszna hozzám, akkor se tudnám visszafogadni, akkora tapló volt velem. De ennek ellenére is valami megmagyarázhatatlant érzek iránta. Louisnál ez valahogy nem jelent meg, azt hittem, szerelmes vagyok belé, de nem. Jó volt, szép volt, de nincs meg az a plusz. Bármennyire is szeretném, hogy több legyen kettőnk között, tudom, hogy nem érezném jól magam abban a kapcsolatban. Louishoz más illik, nem én.

A gondolataimba merülve baktattam hazafelé, majd az ajtón belépve nem egy túl meglepő látvány tárult elém. Zayn már összeszedte a cuccait, és lelépett. Egyáltalán nem voltam meglepve, tudtam, hogy úgyis ezt fogja tenni. Lenyeltem a torkomban egyre növekvő gombócot a sírógörcsömmel együtt, megráztam a fejem, majd lehuppantam a kanapéra és végignyújtóztam a puha, roppant kényelmes bőr bútoron. Becsuktam a szemem és próbáltam nem gondolni semmire. Igyekeztem kizárni a világot és elmerülni a megnyugtató csendben. Ezt a telefonom hangos csörgése zavarta meg. Felültem, és fintorogva húztam balra a zöld kis telefon piktogramot, és unottan beleszóltam.

- Mit akarsz? - forgattam a szemeimet.

- Szeretnék veled beszélni, Aisha - hallottam Zayn hangját a vonal végéről.

- Mégis miről? Arról, hogy ilyen helyzetben otthagysz kurva miatt, aztán a szemembe is vágod, hogy igen, ő érdekel, és nem én?

- Aisha, félreértesz mindent! Nem minden az, aminek látszik.

- Ó, nekem tök egyértelműnek tűnt. Figyelj, adok egy tanácsot. KURVA GYORSAN TAKARODJ AZ ÉLETEMBŐL TE UTOLSÓ SZEMÉTLÁDA! ADTAM NEKED MÉG EGY ESÉLYT, ANNAK ELLENÉRE, HOGY MEGALÁZÓAN BÁNTÁL VELEM. ENNEK ELLENÉRE MÉG JOBBAN MEGALÁZTÁL. GRATULÁLOK - ordítottam.

- De.. -kezdte, de én félbeszakítottam. Nem voltam kíváncsi a hülye kifogásaira és magyarázkodására.

- Nem érdekel! A gyereket- aki amúgy kislány, te pedig erről is lemaradtál, gratulálok- pedig nem láthatod! Nem érdemled meg, őt pedig semmi pénzért nem fogom a tapló apja közelébe engedni.

- Ha így akarod...

- Így.

Majd idegesen kinyomtam a telefont.

Reggel óta egyre rosszabbul vagyok, ez meg csak még nagyobbat dobott az állapotomon.

Zayn Malik

Egy balfasz, rohadék tapló vagyok. Nem tudom, hogy mégis, hogy tehettem ekkora hülyeséget. Nem voltam magamnál, az sem tudtam, hogyan cselekszem, és mire rájöttem, mit tettem, már régen késő volt. És én még voltam olyan bunkó, hogy felhívom, és mindenféle ürügyet keresek arra, hogy bocsájtson meg nekem, mert félreért mindent. Eltiltotta tőlem a gyerekemet, amit megértek, de valahol mélyen belül fáj, hogy nem láthatom felcseperedni a kis csöppséget.

Szörnyen másnaposan ébredtem, a fejem fájt, a fülem zúgott, és körülbelül úgy éreztem magam, mint egy tengeri beteg egy hánykolódó hajón. A telefonomon egy SMS fogadott, Kath-től. Azt írta, hogy menjek be hozzá ma a pubba, ha ráérek. Visszaírtam neki, hogyha lesz időm benézek. Semmi kedvem nem volt ma hozzá, meg úgy amúgy se. Rájöttem, hogy igazából csak kirakat az egész, felkelti az ember érdeklődését, de ennyi.  Nem tudna tovább lekötni.

Épp próbára siettem, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám volt, fogalmam sem volt ki kereshet.

- Haló? - szóltam bele.

- Szia Zayn. A rendőr vagyok, aki a te verekedéses ügyedben nyomoz, Mr Scott. Van pár jó hírem számodra. Paul Higgins önként bejött a kapitányságra, és színt vallott. 3 évet kapott volna a nyolc napon túl gyógyuló testi sértését, azonban önként felmondott, abba is beleegyezett, hogy nem mehet az elkövetkezendő években a közeledbe.

- Ez pontosan mit jelent?

- Nos igen, a dolog hátránya, hogy pár év múlva az ügyet újratárgyalnánk. Viszont ha ez téged nem zavar, akkor ennyiben hagynánk az esetet, és nem kellene bíróságra mennetek.

- Rendben, nekem ez teljesen jó így, köszönöm hogy tájékoztatott nyomozó úr.

- Igazán semmiség - majd elköszönt és letette a telefont. Őszintén örültem, hogy ez az ügy lezárult, legalább ez a teher lemegy a vállamról, és van valami jó is ebben a  napban.

- Szia Louis - köszöntem mosolyogva Louisnak.

- Helló - válaszolt hidegen, majd be is lépett a stúdió ajtaján. Nem értettem, mitől lett hirtelen ilyen távolságtartó. Azt hittem, hogy majd később megenyhül, de nem. Egész idő alatt kerülte a társaságomat és szúrós szemekkel méregetett. Talán tudja mi történt? Vagy többet is tud mint én? Hamarabb is lépett le, mint ahogy szokott, azt mondta fontos elintézni valója akadt. Nem nagyon izgatott a dolog, úgyhogy nem is érdeklődtem utána.

Louis Tomlinson

Nagyon haragszom Zaynre, nem tudom hogy tudott ilyet tenni. Úgy tűnt, hogy  nem tudja, hogy ott voltam tegnap, és mindenről van információm. Kereste a társaságomat, próbált velem valamiféle kapcsolatot létesíteni, de én nem hagytam neki, nem akartam vele beszélni. 

Megígértem Aishanak, hogy pontos leszek, és a megbeszélt időre ott leszek a parkban. Kerestem egy nyugalmas helyet, és leültem az egyik padra és vártam Aisht. Nem kellett rá sokat várnom, időre ott volt.

- Szia Loui- ölelt meg- sokat vártál rám?

- Nem, én is pár perce érkeztem. Ülj le - mutattam magam mellé, ő pedig így is tett. - Ha nem haragszol, akkor én nem sokáig húznám a szót. Nekem is sok a mondanivalóm, de kezdj inkább te.

- Rendben. Szóval, nézd, én nem akarlak megbántani, de szeretnék őszinte lenni, és inkább fájjon ez, minthogy az, hogy becsaptalak. Louis, nem fogok rossz emlékkel visszagondolni a tegnap éjszakára - mármint veled kapcsolatban - de nem tudnám elképzelni azt, hogy te meg én többek legyünk, mint két barát. - nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ezt mondta.

- Aisha, én is ezt gondolom. Nem hinném, hogy működne kettőnk között. Tudom, azt mondtam, hogy szeretlek, de rá kellett ébrednem, hogy ez nem igaz. Mármint szeretlek, persze, de nem úgy... nekem te mindig is olyan voltál mintha a húgom lennél.

- Annyira örülök, hogy mind a ketten így gondoljuk. Viszont ha nem haragszol meg, nekem mennem kell. Megyek a szüleimhez, a szememre hányták, hogy régóta nem láttak, úgyhogy a hétvégét náluk töltöm.

- Rendben. Szia! - intettem mosolyogva, ő pedig már el is hagyta a parkot. Én elővettem a telefonomat, és pötyögtem egy rövid SMS-t Hayley-nek:

" Akkor holnap mozi?:) xxx"