3.fejezet- 2. rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Két okból haladok ilyen gyorsan; az egyiket tudjátok, sokáig nem volt rész, a másik pedig az, hogy minél hamarabb szeretném már befejezni ezt a blogot.
Nem is húzom tovább az időt, itt az új rész! :)
Rövid és szar is lett, szóval bocsánat
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Hayley Marsh

Épp dolgoztam, amikor kaptam egy SMS-t. Feloldottam a telefonomat, hogy megnézzem kitől kaptam az üzenetet.  Louis írt, kérdezte, hogy  akkor áll- e a holnapi randi. Mozizást beszéltünk meg, holnap vetítenek valami vígjátékot este héttől, azt fogjuk megnézni. Visszaírtam, hogy igen, majd visszaálltam dolgozni. Diákmunkában kaptam állást az egyik kávézóban, felveszem a rendelést és kiviszem a megrendelőhöz. Mivel diákmunka, csak napi négy órát dolgozom, azonban a műszakomat bárhova pakolhatják, lehet ez nagyon reggel, vagy már akár az éjszakai órákba is nyúlhat. Ma esti műszakos vagyok, ezért raktuk a mozizást holnapra, mert akkor délben dolgozom.
Louisval egyébként már nagyon régen beszélgettünk, azonban ez mind baráti volt. Én azonban pár hónapja kicsit többet érzek iránta, mint barátság, de ezt féltem bevallani neki. Valahogy úgy gondoltam, ez viszonzatlan, de talán mégsem. Holnap kiderül.

Aisha Freese

Örülök, hogy Louisval meg tudtuk beszélni ezt az egész dolgot. Vagyis valahol tudom, hogy kettőnk között abszolúte nem működne egy kapcsolat, de mégis fáj, hogy nem lehetek együtt vele. Fogalmam sincs, hogy ez miért van, talán azért, mert ő egy normális pasi, és nekem pedig még egy ilyen sem jutott, és amikor lehetne, én akkor sem élek a lehetőséggel. De ilyen az én formám. Nekem valahogy sosem jönnek úgy össze a dolgaim, ahogy szeretném, és az élet mindig tartogat számomra meglepetéseket, amik sosem túl jók. De már megszoktam, és tudom, hogy még sok ilyen vár rám.
Az ágyam szélén ültem, és pakoltam a nyitott, sötétkék bőröndömbe. Hétvégére leugrom anyuékhoz. Habár Londonban születtem, nem itt töltöttem a gyerekkoromat, hanem egy túl messze eső kisvárosban, Crawleyben. Habár gimnáziumba, is ide jártam, illetve a fősulit is itt kezdtem el- amit később otthagytam- sosem tekintettem magam igazán londoninak. A szüleimmel nem túl jó a kapcsolatom, mivel már kamaszkoromban is lázadtam. Nem voltam rossz tanuló, sőt, de minden balhéban benne voltam. Szerettem kockáztatni, ők viszont nem, és rendszerint megmondták mit csináljak, azonban én ezt nem tudtam elviselni, és amint lehetett, elhúztam otthonról. Nekik mindig is a bátyám volt a kedvencük, aki igazi mintagyerek volt. Mindig osztály- ; illetve évfolyamelső volt, sosem volt rossz gyerek, és mindig azt ette amit anyámék mondtak neki. Anyáékat 3 havonta egyszer felhívom telefonon, viszont vele egyáltalán nem beszélek, nem is akarok, és ő sem nagyon tart igényt rám. Őszintén, azt se tudom mi van vele, és mikor láttam utoljára.
Csendben válogattam tovább a ruháimat a szekrényemből, összeszedtem minden fontos dolgot a  fürdőszobából, és beledobáltam az utazótáskámba. Anyuék nem tudnak semmiről, még arról sem, hogy gyerekem lesz. Tudom, hogy ki fognak akadni, de nem érdekel, ezzel már nem nagyon tudnak mit csinálni.

Zayn Malik

Tartottam magam az ígéretemhez, és délután benéztem a pubba. Kath-hez. Igazából semmi kedvem nem volt hozzá, csak kedves akartam lenni, illetve, megígértem neki, szóval, akkor már tartom is magam a szavamhoz.
Csendben ballagtam a szórakozóhelyhez, és már láttam az ajtóban is azt a bizonyos tűzvörös loboncot. Boldogan ugrált oda hozzám, majd a karjaim közé vontam.
- Hiányoztál- közeledett hozzám, meg akart csókolni, de én nem vágytam erre, úgyhogy tőlem csak egy szájra puszit kapott, amin igencsak meglepődött.
- Valami baj van? - szaladt fel a szemöldöke.
- Dehogyis..
- Zayn, szeretnéd, hogy elintézzem az exbarátnődet?
A micsodámat? Exem? Ebbe még belegondolni is rossz.
- Kathleen, ha valami nagyon rosszon töröd a fejed, most hesegesd  el ezt a gondolatot!
- Ugyan édes, senki nem tudná meg. Csak egy szavadba kerül, nekem pedig egy telefonhívásba - vigyorgott gonoszan
- Nem érdekel. Különben is, nem tett neked semmi rosszat.
- Az igaz. De attól még szúrja a szememet az egész jelenléte. Kicsit feszült vagy, gyere be és lazíts egy kicsit.- fogta meg a csuklóm, és a bejárat felé rángatott. Én csak szemforgatva mentem utána. Eleinte érdekelt ez a lány, volt benne valami, ami titokzatos, de annyira kitárulkozott előttem- minden tekintetben- hogy már nincs benne semmi érdekes. Nem vagyok belé szerelmes egy cseppet sem.

Aisha Freese

A tegnapi rosszulléteim egyre jobban erősödtek,  reggel már egyenesen az ájulás kerülgetett. Zúgott a fülem, fájt a fejem, és szédültem, illetve hányingerem volt. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet, bepakoltam a kocsi csomagtartójába a bőröndömet, majd beültem a vezetőülésre.

Már igencsak közel jártam a kis falucskához, amikor iszonyatos hasgörcseim lettek. Tudtam, hogy mi lesz ez, de titkon bíztam benne, hogy tévedek. De most kit hívjak fel? Hayley dolgozik, Zayn leszar és egy bunkó faszkalap, Louist nem akarom zaklatni...tudom ki lesz az én emberem.

Letértem a főútról egy kis mellékútra, kiszálltam a kocsiból, majd tárcsáztam a számot.

- Szia Daisy- szóltam bele, de már majdnem összeestem- zavarlak?

- Te sose. Mi a baj?

- Nagyon szarul vagyok, majd összeesek, be kellene jönnöd velem a kórházba. Nem baj?

- Aisha, mit csináltál már megint? - hallottam hangjában az aggódást.

- Semmit.

- Ott találkozunk.

Visszafordultam az autópályán, és amilyen gyorsan csak lehetett, beletapostam a gázt, a kórház felé vettem az irányt. Daisy a hatalmas önműködő ajtó előtt állt, idegesen.

Bekísért, én leültem az egyik székre, mert már nem bírtam tovább, és vártunk. Jött egy orvos, bementünk mind a ketten. Elmondtam a panaszaimat, majd megvizsgált. Kérte, hogy maradjak itt 1-2 napra.

- Már ide fogok költözni- nevettem keserűen, de Daisy szerint ez egy cseppet sem volt vicces. Összefonta a mellkasa előtt a két karját, és csúnyán méregetett. Próbáltam oldani a hangulatot, ugyanis már én is a könnyeimmel küszködtem.

Majd jött az orvos, akinek az arckifejezéséből láttam, nem fog jó hírt közölni