3. fejezet- 10. rész (fejezetzáró) (+16)

Sziasztok!
Megérkeztünk a fejezetzáróhoz.
Most jöttem csak rá, hogy már a blog felén is túl vagyunk :o Hihetetlen:)
Na mindegy, nem is fecsegek tovább, itt az új rész!
Az új fejezet trailere a rész alatt linkelve.
FIGYELEM! A RÉSZ TARTALMAZ KORHATÁROS TARTALMÚ ELEMEKET! MINDENKI CSAK  SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA!
Jó olvasást! :)
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

Amikor felébredtem, még mindig a kocsi csomagterébe lehettem. Nem láttam semmit, és a végtagjaim is kezdtek elgémberedni, egy részt mert egy igencsak kicsi és alacsony helységben voltam, másrészt a kezeim és a lábaim össze voltak kötözve. Eddig tartottam magam, majd lassan eleredtek a könnyeim. Először csak egy, majd azt azt ezer csepp követte. Zokogtam, féltem nagyon. Nem tudtam mi történik velem, azonban egy valamit igen: ennek köze van az összes hátborzongató üzenethez, és a lakásomba való betöréshez. Éreztem, hogy a kocsi lassít, majd megáll. Amennyire csak lehetséges volt, megpróbáltam letörölni a könnyeimet. Majd nyílott a csomagtartó teteje. Nem láttam sok mindent, csak annyit, hogy egy igen eldugott helyre vittek, ahol biztos, hogy senki nem fog megtalálni soha. Majd egy férfi alakja jelent meg előttem, aki kitakarta az eddigi látványt. 

- Te? Arról volt szó, hogy eltakarodsz az életemből - néztem Davidre lesajnálóan, mondtam volna többet is, de féltem, mert ha nem bírok magammal, akkor biztos, hogy bántani fog.

- Igen, én. Én zaklattalak végig- vágta rá cinikusan- fejezd be ezt a hisztit, te ribanc, mert akármennyire mutatod magad gyengének, tudom, hogy amúgy nagyon tudsz ám mocskolódni- hajamnál fogva felhúzott ülő helyzetbe, majd a szám elé tartott valamit, ami az állagából ítélve valamiféle kábítószer lehetett. Tisztában voltam vele, hogy kapni fogok, de undorodom a drogoktól, és képtelen lennék bármikor is hozzányúlni, úgyhogy egy lökéssel kivágtam a kezéből. bedühödött, szemei vérben forogtak, halántékán pedig erek dagadtak ki, az arca is vörös színben játszott, én pedig akkora pofont kaptam tőle, hogy legszívesebben ordítottam volna fájdalomtól, de inkább visszafojtottam minden előtörő érzésemet.

- Vigyétek skacok- intett a mellette álló két haverjának, akik egyenként voltak háromszor akkorák magasságra és szélességre is, mint én. A fiúk teljesítették kérését, és bevittek egy egykoron hatalmas, de mára már félig omladozó házba. Ott lelöktek a falnak, és nyílott a szemben lévő helyiség ajtaja, és egy számomra nem túl kedves, de annál ismerősebb nő személy tűnt fel az ajtóban. Vörös haját büszkén dobta át a válla fölött, és büszkén lépkedett felém.
- Fiúk, hagyjátok őt nekem- vigyorgott gonoszan Kath, a másik három pedig elment.
- Tudtam, hogy te vagy a dologban- préseltem ki a szavakat a számot.
- Befogod, te kurva- nyomott egy újabb adag piát a szám elé, majd fogott egy ragasztószalagot és leragasztotta számat, hogy ne tudjak beszélni, én pedig az erős italtól ismét elvesztettem az eszméletemet.

Louis Tomlinson

- Hogy mondod Hayley? - képedtem el teljesen, mert nem akartam hinni a füleimnek.

- A saját szememmel láttam, ahogy valaki megfogja és elviszi- nekem pedig beugrottak, hogy miket mondott délelőtt Sam.

- Oké, maradjatok ott, nem sokára értetek megyünk. Aishanak nem lesz baja, nyugodjatok meg, jó?

- Jó- mondta halkan, majd letetette a telefont. Rögtön tárcsáztam Zayn számát. Csengetett kettőt, majd felvette.

- Zayn,  légy szíves mielőtt mondanék bármit is, ülj le-kezdtem.

-  Mondhatod- válaszolt.

- Aishat elrabolták, és 100%-ig biztos vagyok benne, hogy annak a baromnak, akiről Sam mesélt

Egy ideig nem szólt semmit, csak hallottam, ahogy lassan szívja be és ki a levegőt, próbál nyugodt maradni.

- Sz-szóltál Samnek?- kérdezte

- Még nem, mos fogok, eléd megyünk- majd kinyomtam a hívást.

Zayn Malik

Azt hittem, hogy ez csak egy borzalmas és nagyon valóságos rémálom, de sajnos nem így volt. Már értem a délelőtt hallottakat, és azt a "támadást".
Idegesen várakoztam a hidegben Louisékra várva. Hamarosan megjöttek, és valamiért ott volt a három lány is. Beszálltam az anyósülésre- Louis hátul ült a barátnőjével, aki folyamatosan csak zokogott, nagyon sokkos állapotba került, őt próbálta nyugtatni, Daisy minden idegszálával azon volt, hogy ne szedjen valamit- vagy valakit- darabokra az idegtől, Anne pedig szótlanul bámult maga elé. Sam beindította a motort, majd elindultunk
- Lányok, szeretném, ha ebből kimaradnátok, így is nagyon rosszul néztek ki, úgyhogy hazaviszem mindegyikőtöket- fordult hátra hozzájuk, ők pedig csak egy aprót bólintottak. Emiatt tettünk egy kis kanyart, majd ismét a cél felé indultunk. Az út egyre elhagyatottabb, kátyúsabb és sötétebb lett, éreztem, hogy lassan közel vagyunk.
- Itt vagyunk- állította le a motort a menedzserünk, a lehető legridegebb és leghátborzongatóbb helyen. Semmi mást nem láttam, csak kiszáradt, hatalmas fákat, egy óriási pusztát és egy elhanyagolt házat, mely mellett egy   nagy, fekete Hammer autó állt. A hatalmas vaskaput, ami le volt lakatolva, két méretes pasas őrizte.
- Ahogy belépünk a házba, sehová sem megyünk egyszerre. Van már egy tervem: Amíg ti bemásztok az oldalsó lyukon a falon- tudtuk mire gondol, tisztán látszott még távolból is az említett dolog- én lefoglalom ezeket az idiótákat. Zayn, te kihozod a lányt, amíg Louis kinn őrködik, és megpróbálja feltartani az arra tartókat- hadarta el, majd a lehető legészrevehetetlenebbül beosontunk. Halk léptekkel lopakodtunk át minden egyes kis "szobán" mire a legeslegutolsóban megtaláltuk Aish-t. A helyiséget a lassan kiégő villanykörte fénye világította meg. A lány ott feküdt a sarokban, teljesen magatehetetlenül, és a tekintete rémületet sugárzott.  Lassan odamentem hozzá, majd meg akartam simítani az arcát, de elhúzódott tőlem. Félt.
- Shh, nem foglak bántani- suttogtam- elviszünk innen a mocskos helyről, segítünk. Egy aprócska reményt láttam felcsillanni a szemében. Óvatosan próbáltam leszedni a ragasztószalagot a szájáról. Minden második percben fél szemmel Louisra pillantottam. Próbálkoztam kioldozni a köteleket, amivel a kezét és a lábát összekötözték, sikertelenül
- Louis- sziszegtem- kés?
- Honnan a rákból adjak neked kést?- nézett rám hitetlenül, majd a mellette lévő kis asztalra böktem. Felvette, majd odanyújtotta az említett és igen éles tárgyat. Már majdnem minden csomóval megvoltam, amikor Louis  oldalba rúgott.
- Aú! - nyúltam a fájdalmas területhez.
- Bocs. Lépteket hallok!
- Akkor most... ROHANUNK! - fogtam meg Aisha kezét, és a legközelebbi kijárathoz futottunk, de valaki megállított.
- Hova olyan sietősen? - fonta össze maga előtt a karjait Kath.
- Tudtam, hogy a te kezed is benne van a dologban- néztem rá összehúzott szemekkel.
- Velem beszélj! - állt meg mögötte testes haverja. Nem bírtam, és behúztam neki egy akkorát, hogy az egész hely az ő hangjától zengett. Vissza akart ütni, de én falhoz szorítottam, és fojtogatni kezdtem.

- Állj le - jelent meg mellettem a vörös.

- Áll le a faszom- kiáltottam, majd elengedtem a barmot.
- Én figyelmeztettelek, Malik! - nevetett fel ördögien- nem mentek innen sehova- csapta ránk az ajtót, én pedig óriásit ütöttem az öklömmel a falba.
- Zayn- húzta ki egy kis komód fiókját Louis- nézd mit találtam- emelt föl egy öngyújtót, és egy csomag cigit.
- Louis.. ne most...- kértem
- Zayn, gondolkodj már egy kicsit! Rágyújtjuk ezt az egész kócerájt a barmokra, mi meg kimászunk az ablakon!
- Zseni vagy!
- Tudom- vigyorgott, majd meggyújtotta az első szálat és eldobta- kértek?- nyújtotta felénk a dobozt. A doboz tartalmát- 20 db szálat- eldobáltuk, és nem kis tűz kezdett készülődni, mi pedig kimásztunk a rozoga ablakon. Ahogy kinyitottuk, erős szél fújt be, és rögtön tovább terjedtek a lángok. Fejvesztve futottunk ki már lángokban álló házból. Senki nem jött utánunk, kivéve Sam-et, aki a kocsiban várt minket. Úgy tűnt az összes mocsok a lángok áldozata lett. Egy ember határozottan nézett minket, de nem jött utánunk. Nem nagyon foglalkoztunk vele.
- Sam, Louist vidd haza, minket tegyél ki nálam- utasítottam.
- És én? - kérdezte Aish, aki még mindig nagyon rossz állapotban volt.
- Velem jössz. Nálam alszol. Nem foglak egyedül hagyni- simítottam meg  a kezét.
Sam úgy tett ahogy kértem, megállt előttem, mi pedig kiszálltunk. Megmutattam Aishnak a vendégszobát.
- Menj el, tusolj le, viszek pizsit, lerakom az ágyra- mosolyogtam, ő pedig elment a fürdőbe, és magára csapta az ajtót. Kijött, majd én is elmentem, hogy lezuhanyozzak. Azt hittem már régen alszik, de amikor kiléptem a fürdőből, ott állt.
- Te mit...- tettem volna fel a kérdést, ha nem tapasztja ajkait az enyémre. Egy pillanatra meglepődtem, majd lehunytam a szemem, és visszacsókoltam. Megfogtam a derekát, és közelebb húztam magamhoz, ő pedig egyik kezével a hajamba túrt, és picikét meghúzta azt. Miután elváltunk egymástól, mélyen a szemeimbe nézett.
- Aludhatok veled?

A NEGYEDIK FEJEZET TRAILERE