3. fejezet-6. rész

Sziasztok!

Meghoztam ismételten az új rész.

Sokat gondolkodtam, hogy megéri-e egyáltalán nekem írnom a blogot, mert nem kapok visszajelzést.

Aztán rájöttem, hogy igazából azért írok, hogy örömet szerezzen, szóval szerintem folytatom és be is fogom fejezni.
Rövid lett, sorry:(

Jó olvasást!

Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Zayn Malik

Nem hiszem el, hogy Louis hogy vehette ezt ennyire félvállról. Nem hinném, hogy rejtett számról valaki annyira szórakozni szeretne egy ilyen üzenettel. De most akkor mit csináljak? Egyedül nem tudok semmit sem csinálni. Ha odaállítok Aisha elé, nem fog nekem elhinni ebből egy szót sem. Mégis hogy hinne, ha már rengetegszer okot adtam neki arra, hogy ne bízzon bennem.
Este zuhanyzás után fáradtan dőltem be az ágyba, majd hamar el is fogott az álom.
Egy elhagyatott sikátorban sétáltam hazafelé valahonnan. Az utcai lámpavilágítás nem a legjobb, így az orromig sem látok. Hirtelen egy női sikolyt hallok. Nem volt rövid, olyan volt, mintha valaki bajban lenne. Megkerestem a zaj forrását, majd odarohantam olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Egy fiatal lány feküdt a földön, de nem volt eszméletlen. Arca a föld felé nézett, majd megfordult, tekintete rémült volt, haja kócos.
- Aisha? - ijedtem meg, de nem válaszolt semmit, csak még jobban megrémült, én pedig megfordultam, de a mögöttem álló gyorsabb volt.
- Húzz innen, ha nem akarod látni, ahogy agyonverik- fenyegetőzött Kath.
- Te? 
- Dehogy is, én nem végzek piszkos munkát- nevetett ördögien- majd a haverjaim elintézik, de ha nem menekülsz el most, téged is!
- Dehogy megyek innen - jelentettem ki határozottan, majd egy erős kész csapódását éreztem az arcomon, és elsötétült minden...
Ziháltan  ültem fel az ágyban. Ez csak egy rossz álom volt. Egy szörnyű rémálom... Valamilyen szinten megnyugtató volt felébredni ebből a borzalomból, de aggódtam is, mert mi van akkor, ha mégis van oka, amiért ilyen született meg a fejemben.
 Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Csak forgolódtam az ágyban, vagy néztem a fölöttem lévő plafont.
Valamikor hajnal 6 órakor feladtam az alvással való próbálkozást, és lesétáltam a konyhába, töltöttem magam egy erős és nagy adag kávét. Ma egy kicsit hamarabb kell menni próbálni, ugyanis új menedzserünk lesz, Sam, aki Pault váltja a nemrég történt incidens után.

A fürdőszobában a tükörbe nézve konstatáltam, hogy amit látok, az valami borzalom: arcom nyúzott volt és élettelen, a szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, és tanúskodtak arról, hogy nem telt túl jól az elmúlt éjszakám.

Minden mindegy alapon megrántottam a vállam, elkészültem, magamra rángattam valami göncöt a szekrényemből és elindultam.
A stúdióban már mindenki ott volt, úgy tűnt, hogy ők is az új menedzsert várják. Kínos csendben vártunk, majd belépett a helyiségbe egy kedves arcú, már negyvenes éveiben járó, mosolygós férfi. Köszöntött bennünket, majd megbeszéltünk néhány dolgot. Igazán szimpatikus embernek tűnt, és nem volt olyan, mint aki hierarchikus rendszert szeretne kialakítani, na meg nem vágna senkit sem orrba.
Egy óra után kaptunk egy kis szünetet. Megvártam, amíg mindenki távozik, és amikor már csak ketten voltunk, odamentem Louis-hoz.
- Louis, amit tegnap mutattam, az nagyon nem vicc! - mondtam, mire ő szemberöhögött.
- Jaj Zayn, te még mindig itt tartasz? Azt hittem ezt a témát már lezártuk kettőnk között- nézett a szemembe.
- Tudom, hogy igazam van!
- Jól van Zayn, maradj meg a hülyeségeidnél- intett, majd kiment. Hogy lehet ekkora tapló? Ez olyan, mintha nem is ő lenne...

Aisha Freese

Majdnem egy hét telt el, mióta kiakadtam azon, hogy Hayleyék ennyire úgymond megfeledkeztek rólam. Nem is kerestek egyáltalán, és arra számítottam, hogy talán soha többé nem is beszélnek majd velem a barátaim. Tévedtem. Egy délelőtt csengettek, és drága barátnőm állt az ajtóban.
- Hayley? - ráncoltam össze a szemöldököm- hát te?
- Nézd Aish, tényleg bunkók voltunk veled, és én szeretnék bocsánatot kérni.
- Nem csak erről van szó- ráztam meg a fejem- hanem, hogy tökre leszartátok a fejem.
- Tudom, éppen ezért jöttem. Ha szeretnéd, elviszlek egy kicsit vásárolgatni, kiengesztelésképpen- mosolygott rám.
- Na jó, legyen- nevettem el magam., majd elindultunk.
Épp egy üzletben próbáltam egy ruhát, ami nem tetszett, viszont Hayley valahol a másik végében nézelődött, és nem akartam keresztülvágni hozzá, úgyhogy egy szimpatikus fiatal lányt kértem meg, hogy segítsen visszarakni a ruhát.
- Egyébként Anne Holloway vagyok- mutatkozott be- itt dolgozom, diákmunkában, itt tanulok, egyébként az USA-ban lakom, és általában ott tartózkodom.
Telefonszámot cseréltünk, majd megbeszéltük, hogy később még összefutunk.
Épp már kifele sétáltunk a Plázából, amikor megláttam,  hogy zöld a lámpa
- Siessünk, még azt elérjük- ragadtam meg a karját.
- Jó, nyugi, csak lassíts, mert itt nagy a forgalom- húzott vissza, de én elengedtem a kezét, és egy erős csapódást éreztem az oldalamon. Felnéztem, egy fekete autó előtt feküdtem, a volán mögött egy ismerős, elszánt tekintetet láttam, de hirtelen elsötétült minden. Összeestem volna, ha valaki nem fog meg, és húz vissza a járdára.
- Uh, kösz, hogy megmentettél Hayley, ha nem kapcsolsz időben, talán át is megy rajtam- pillantottam hálásan a barátnőmre, de ő csak értetlenül nézett rám.
- Nem én voltam, hanem ő- mutatott a mellette állóra, akit amikor megláttam, leesett az állam.