3,fejezet- 8.rész

Sziasztok! 
Meghoztam az új részt
Mostanában úgy érzem magam mint a mosott szar, szóval ha rész nem lesz a legjobb, nézzétek el nekem, mert hulla vagyok
De ennek  vége! :D
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

Sokáig csak bámultam az egyre távolodó Zayn alakját, mivel már éjszaka volt, a lámpafények ellenére már csak apró fekete foltot láttam, majd az utca végére érve lekanyarodott és eltűnt. Miután sikerült feleszmélnem, és rájöttem hogy épp betegen a hideg nyári éjszakában ácsorgok a lakásom előtt, és amúgy is beteg vagyok, úgyhogy inkább bementem. Előkotortam a kulcsomat, majd beléptem a házba, és ami ott fogadott, elképesztő volt. Minden szanaszéjjel volt hajigálva, a fiókok, a szekrények kinyitva, a függöny félig letépve az ablakokról. Megijedtem, mert ezek szerint valaki betört hozzám. Gyorsan szétnéztem, de semmilyen értékes dolog nem hiányzott, egyedül a legerősebb gyógyszereim hiányoztak a konyhaszekrény legmagasabb polcáról, és az elzárt kis vitrinből a tömény alkoholos italok. Ezt nem értettem, ha valaki betör hozzám, miért ez kell neki, és miért nem az értékeim. Felmentem a fürdőszobába, ahol egy, a tükörre fekete filctollal írt hátborzongató üzenet fogadott:

" Mindent tudok rólad, a legmélyebben őrzött titkodat is, most már nem menekülhetsz előlem! :) "

Végigfutott  a hideg a hátamon, és hatalmas gombóc keletkezett a torkomba, és olyan volt, mintha a valaki fojtogatna. Féltem, rettegtem, hogy ki ez az elvetemült, és vajon mit akarhat tőlem. Egyedül vagyok, és senki sem tud megvédeni.

Miután letakarítottam a mocskot a tükörről,  bebújtam az ágyba, és megpróbáltam elaludni. Megmondom őszintén, nem igazán sikerült, mert nagyon ideges voltam. A gyomrom ökölnyi méretűre zsugorodott az idegtől, a bőgés kerülgetett, és folyamatosan forgolódtam. Lassan, olyan hajnal tájékán a szemeim már kezdtek lecsukódni, és álomba sírtam magam.

Dél körül kelhettem fel, de még így is kialvatlan, fáradt és nyúzott voltam. Álmosan sétáltam ki  a szemben lévő fürdőbe, és a tükörből nem én néztem vissza, hanem egy szörny: hajam kócos volt, és inkább hasonlított egy szénakazalra, a szemeim alatt óriási, fekete karikák húzódtak, a bőröm nyúzott volt és sápadt. Semmi életerő nem volt bennem, úgy néztem ki, mint aki már a halálán van.

A  kapucsengőt hallottam lentről. Fogalmam sem volt, ki lehetett az, de nem is nagyon érdekelt.

- Fent- ordítottam,  és ezek szerint hallotta a lent álló, mert lépteket hallottam a lépcsőről.

- Jézusom csajszi, hogy nézel ki? - mondta Anne- kapd össze magad, mert megyünk a lányokkal valahova.

- Nem akarok- nyöszörögtem- Anne, óriási gázban vagyok.

- Mégis miért?- ráncolta össze a szemöldökét, én pedig kitálaltam neki. Mindent elmeséltem, az első sms-ektől kezdve a tegnapiig.

-És mégis miért nem mentél el ezzel a rendőrségre?- masszírozta a halántékát, és próbált nyugodt maradni.

- Mert tudtam, hogy akkor még jobban zaklatni fog- úgy látszott ezzel nem akar ellenkezni, mert egyetért.

- Jó oké, ki fogjuk deríteni ki ez. Van tipped?

- Nincs- ráztam meg a fejem- Nem lenne baj, ha ma inkább idehívnád a lányokat, és nem mennénk sehova?

- Nem, persze. Akkor felhívom őket, hogy akkor ide jöjjenek. Te pedig nyugodj meg- simította meg a karomat, majd kisétált a szobából, hogy tudjon telefonálni. Én pedig lehuppantam az ágyamra, és az ablakon kifelé nézelődtem. Minden olyan nyugodt volt, én pedig kétségbeesetten sóhajtottam fel. Az én életem sosem lehetett ilyen nyugodt. Ezt az idilli képet egy már megint ismerős fekete alak zavarta meg. Alkatra hasonlított arra, akit álmomban láttam, de nevet nem tudtam hozzá kötni, mert nem láttam az arcát. Most nem csinált semmit, csak mutogatott valamit, a feje és a nyaka között, azonban nem nagyon értettem a mozdulatsort. Kimentem szólni a barátnőmnek, de mire berángattam, már semmi nem volt ott. Időközben megérkezett Hayley és Daisy is. Leültünk a konyhába, az asztal köré beszélgetni. Azt hittük lesz egy vidám, jól eltöltött délutánunk, de nem.

- És mi van, ha annak a vörös kurvának van köze a dologhoz? - gondolkozott Hayley, ami logikus lett volna, de egy valami miatt mégsem.

- Egy férfi alakot látok mindig, ha felbukkan- utaltam a rejtélyes fekete ruhás emberre.

Zayn Malik

Ma korán keltem, hogy hamarabb bemenjek a stúdióba, hogy egy kicsit egyedül legyek. Épp a dzsekim zsebébe nyúltam, hogy kivegyem onnan, a cigis dobozomat, azonban, akár mennyire mélyre is nyúltam, nem volt ott. Egy vállrántással elintéztem az egészet, gondoltam, biztos kiesett valahol, és nem vettem észre. Már kiléptem volna az ajtón, amikor az ajtón egy arra  felragasztott cetli fogadott

" Zayn, ha kimaradtál volna ebből, megúsztad volna, de már téged is kinéztelek magamnak. Veled kezdek! ;)

U.i.: A dohányzás káros az egészségre, de majd én ügyesen felhasználom másra helyetted!"

Összehúztam a szemem a kis cetlire meredve, és óriásit ütöttem a falba mérgemben. Tudom, hogy Kathnek van köze ehhez, sőt, ő tervezte el ezt az egészet. De nem tudom mit csináljak. Akárkinek  mondom el, nem tud segíteni, ha odamegyek hozzá, az pedig csak olaj a tűzre.

Megpróbáltam nem foglalkozni a dologgal, ami többé- kevésbé sikerült is. Nem is kellett megkeresnem Kathleent, jött ő magától is. Az utcán futottam bele.

- Zayn, fejezd be most! Tegnap megvert az idegbeteg nőd, ezt most már te sem fogod megúszni!

- Nem idegbeteg, és leszarom, érted? Meg fogom védeni, ha az én életembe kerül, akkor is. Őt nem bánthatod- legszívesebben már rég összevertem volna a mocskos szájáért, de lányokat nem ütök, habár a viselkedése miatt rá nem nagyon tudok lányként tekinteni.

- Nem állíthatsz meg semmiben sem! - üvöltött utánam, én pedig otthagytam.

A stúdióban már ott volt Sam.

- Szia Sam- köszönt mosolyogva, ő pedig csak intett, majd nyílott az ajtó.

Louis Tomlinson

- Sziasztok - köszöntem a benn ülőknek- Ma mindenki ilyen korán?

- Hát látod- mosolygott Sam. Zayn nem szólt semmit, csak bámult maga elé, láttam, hogy nagyon bántja valami

- Mi a baj? - tettem a vállára kezem, amire felfigyelt, de nem válaszolt semmit.

- Zayn, látom, hogy nagyon nyomaszt valami. Megint történt valami?

- Erről én is szeretnék tudni-  fonta össze a két karját maga előtt Sam.

- Szóval- kezdett bele Zayn- valaki már egy ideje zaklat. Eleinte csak SMS- eket kaptam- itt elhallgatott, mert telefonja egy újabb üzenetet jelzett- Már megint.

- Mutasd- szóltam neki., ő pedig odanyújtotta mindkettőnknek a készüléket. Lesokkolódva néztem én is, és Sam is, de ő szólalt meg először.

- Zayn. Sehova nem mész most már egyedül. Egy óriási barommal van dolgod, akár meg is ölhet. Óriási gázban vagy, és ebből nem fogsz könnyen kimászni.