4. fejezet- 1. rész

Sziasztok!
Láthatjátok, hogy leszoktam a szokásos késéseimről, és hamar hozom a részeket :D Szerintem ebben az évben befejezem a blogot, de lehet, hogy már nyáron.
Mindegy, ez még messze van! 
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Zayn Malik

- Hogy mondod? - lepődtem meg, mert nem hittem a saját fülemnek.
- Nem szeretnék egyedül aludni, félek- nézett rám, és az a mérhetetlen rémület még mindig visszatükröződött a szemében.
- Persze, hogy aludhatsz velem, hogyne- öleltem meg- Nem foglak egyedül hagyni, pláne egy ilyen eset után.
- Köszönöm- pillantott rám hálásan.
- Aludhatsz az ágyamon, én hozok magamnak matracot...- de a szavamba vágott.
- Nem, én veled szeretnék aludni- feküdt be a párnák közé.
- Ha így akarod- majd bebújtam mellé az ágyba.
 Én már mélyen aludtam, de Aisha csak mereven bámulta a plafont.
- Mi a baj, nem tudsz aludni? - néztem fel álmosan.
- Nem az a baj, csak akárhányszor lehunyom a szemem, és próbálok elaludni, rémképek jelennek meg előttem- magyarázta, és apró könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában.
- Próbáld meg elfelejteni ezt az egészet, nem lesz semmi baj- simogattam a haját.
- Jó- motyogta halkan, majd visszafeküdt, és magára húzta a takarót. Egyik kezemmel óvatosan megböktem az oldalát, ő pedig nem ellenkezett, hagyta, hogy hátulról átölelhessem, és így nyomott el mindkettőnket az álom.
-  Én még mindig kibaszottul szeretlek, Picur- suttogtam álmosan.
Reggel sokkal hamarabb keltem a szokásosnál, de már nem tudtam vissza aludni, Aisha azonban még mindig mélyen szundizott az oldalamon. Óvatosan lehámoztam magamról az engem ölelő karjait, majd igyekeztem halkan elhagyni a hálószobát. Lementem a lépcsőn, a konyhában feltettem két személynek való kávét főni. Tudtam, hogy nem tudja elindítani a napját egy pohár koffeinbomba nélkül, úgyhogy gondoltam rá. Szerettem volna meglepni egy kicsit, úgyhogy csináltam neki reggelit is. Egy körülbelül fél óra elteltével hallottam is a lépteket a lépcső irányából.

Aisha Freese

Reggel nem túl frissen ébredtem, de úgy éreztem, hogy eléggé kialudtam magam. Az éjszaka közepétől már nem kergettek a szörnyű rémálmaim, és utána már nyugodtan tudtam aludni. Nem tudom, hogy mégis hogy fogom ezt kiheverni. Néha még mindig fel-felbukkan egy-egy szörnyű kép. Sajnos a tegnap minden pillanata beleégett az agyamba, és az átéltek pillanataira gondolva a hideg futkos mindig a hátamon. Néhány esemény homályosan él az emlékeimben, valószínű az akkor belém kényszerített alkohol hatása miatt.

Ha ez még nem lenne elég, újabban ismét mindenféle érzelem kavarog bennem, és természetesen Zayn iránt. Azzal eddig is tökéletes tisztában voltam, hogy én még mindig szeretem, annak ellenére, hogy mekkora bunkó paraszt volt velem, de nem tudtam volna neki soha megbocsájtani. De rá kellett döbbennem, hogyha képes ilyet tenni, miattam kockáztatja az életét, akkor van benne emberség bőven.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben baktattam le a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt. Reggelit készültem készíteni, de szerencsémre nem kellett fáradoznom. Zayn már reggelivel várt az asztalnál, nekem pedig akaratlanul mosolyra húzódott a szám.
- Mondhatnál valamit- nevetett fel jóízűen.
- Köszönöm szépen- öleltem meg, és egy nagy puszival háláltam meg a fáradozását.
- Akkor sikerült meglepetést okoznom? - kérdezte.

*****

Az egész délelőttöt a ház hátsó kis udvarán töltöttük, kettesben, ugyanis nagyon jó idő volt. A fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott össze- vissza. Fogalmam sincs mit kéne tettem. Lehet, hogy én még szeretem, de vajon ő még érez irántam valamit? Sokáig agyaltam, majd félve tettem fel neki a kérdést.

- Zayn- szóltam- kérdezhetek valamit?

- Persze, mondjad.

- Te érzel még irántam valamit?- kérdeztem. Egy pár másodpercig csak szótlanul bámult maga elé, majd szóra nyitotta a száját.

- Lehet, hogy nem hallottad tegnap este, de én még mindig kurvára szeretlek...- itt félbeszakítottam.

- Annak ellenére, hogy összeszűrtem a levet a legjobb haveroddal?

- Igen, de nem tudom, hogy működne-e közöttünk újra ugyanúgy... nem tudom, hogy meg tudnád-e bocsájtani a disznóságaimat, mert tudom, hogy egy tapló féreg voltam veled szemben. És 100%-osan megértem, ha te ezután nem akarsz tőlem semmit.

- Zayn..én...

Louis Tomlinson

Másnap első dolgom volt, hogy felhívjam Hayley-t, és érdeklődjem afelől, hogy hogy érzi magát. Kettőt csöngött a telefon, majd felvette.

- Szia kincsem, hogy vagy? - szóltam bele.

- Szia Louis. A körülményekhez képest egész jól. Viszont most dolgozni megyek, és így is késésben vagyok, úgyhogy ha nem haragszol, letenném.

- Nem, persze. Szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek- majd kinyomta.

Épp eltettem volna a készüléket, amikor  váratlanul egy videóüzenet érkezett az értesítéseim sokaságai közé. Megnyitottam, majd egy ismerős, de egy cseppet sem kedves személy képe jelent meg a telefonon.

"- Szia Louis- kezdte Kathleen- mielőtt azt hinnétek, hogy a többiekkel együtt én is odavesztem a tűzvészben, el kell hogy szomorítsalak benneteket, de még mindig élek és virulok. Mivel a ribanc és Malik is letiltott minden felületen, ezért neked üzenek, ugyanis nem szeretnék meglepetést okozni- itt egy sátáni kacaj hagyta el a száját- és mindent meg fogok tenni, hogy tönkretegyem az életeteket, és keserűvé fogom tenni a párocska minden egyes percét! Na puszi- köszönt el"

Egy hang sem jött ki a torkomon, sokáig csak bámultam a képernyőt, majd tárcsáztam Zayn.

Így, a rész végére érve, én csak annyit szeretnék tőletek megkérdezni, hogy legyen-e +18-as rész a blogban. Ha értitek mire gondolok :DD Írjak le mindent, vagy inkább csak "nagyvonalakban" vagy hanyagoljam el teljesen? Válaszaitokat a komment szekcióban várom:)