4.fejezet- 10.rész(fejezetzáró) (+18)

Sziasztok!
Meghoztam ezt a részt is.
Ne feledjétek, ez után már csak egy fejezet!
A  trailer a link alatt:)
FIGYELEM! A RÉSZ TARTALMAZ KORHATÁROS ELEMEKET!
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

- Szia csajszi, már ilyen hamar itt? - jött szivarral a kezében Raymond, annak a bárnak a tulajdonosa, ahol a kurva Kath dolgozik. 

- Nem szeretek késni - vágtam oda határozottan.

- Helyes - nevetett fel, majd kinyitotta előttem a feketére festett, fából készült ajtót, majd felvezetett az úgy nevezett dolgozószobájába. Tipikus bűnbanda vezér jellege volt az egész helyiségnek. Sötét, borvörös színű, selyemfüggönyök zárták el az ablakon átszűrődő napfényt, a falon egy- két fekete- fehér kép díszelgett. A földet egy méregzöld, mintás szőnyeg borította, az asztal pedig a hatalmas bőrfotellel volt a szoba központja, az egész lelke. Első látásra a Keresztapa című film jutott róla eszembe, amit amúgy is imádok. Lehuppantam a puha, fekete bőr karosszékbe a régi, antik hatású íróasztal elé, és vártam a már negyvenes éveiben járó, őszülő, de még éjfekete hajú, borostás férfit, aki minden nap öltönynadrágot hord zakóval és hófehér inggel, és gondosan megkötött csokornyakkendővel. Ha egy kívülálló személy meglátja, bizonyára azt mondaná, hogy biztosan egy üzletember, egy jól menő  cég feje, de ez egyáltalán nem így van.

- Szóval miről lenne szó? - könyökölt az íróasztalra.

- El tudnál nekem intézni valamit? - erre a kérdésemre elnevette magát

- Kislány, úgy látszik csak névről ismersz. Számomra semmi sem lehetetlen. Én mindent el tudok intézni - nézett a szemembe, és kirázott a hideg. Félek ettől az embertől. De ha el akarom érni azt, amit akarok, akkor kénytelen leszek hozzá fordulni segítségért.

- Fegyver kellene.

- Te? Meg akarsz ölni valakit? Egy szende kislány vagy. Akkor már inkább rábízom az ügyet valakire - nem tetszett, hogy ennyire lenéz, úgyhogy rögtön válaszoltam is.

- Nem vagyok olyan, mint amilyennek látszom, és aminek nézel, egy fegyvert tökéletesen el tudok sütni, a segítséged nélkül is!

- Holnap hajnalban gyere ide, egy fiatalember fog itt várni- mondta, én pedig felálltam a helyemről, és elhagytam ezt az ijesztő helyet, és amilyen gyorsan csak lehetett, bepattantam a kocsiba, és hajtottam hazafelé.

 Már mindent jó előre kiterveltem, megvan az egész napirendje, sőt a nyomokat is maradéktalanul el fogom tűntetni. Tudom, hogy amit tenni fogok, nem helyes, de elegem van, az idegeimet tönkreteszi, és nem fogom hagyni, hogy ő győzzön, nekem pedig ideg-összeroppanásom legyen. Lehet, hogy lecsuknak, lehet hogy az életem végéig egy mocskos börtönbe fogok rohadni, de ez egy percig sem izgat. Csak az, hogy ne legyen itt végre ezen a kibaszott földön. 

Zayn Malik

Nem tudom, hogy Aisha mit csinálhat. Nem is beszéltem ma vele reggel, csak egy cetlit hagyott, amelyen azt írta, hogy csak nagyon későn fog hazaérni, mert súlyos családi probléma akadt, és sürgősen el kell mennie, jó esetben lesz csak itthon estére. Nem tudtam mennyire nagy, és milyen jellegű probléma, úgyhogy nem is hívtam fel, hiszen ilyet nem illik fírtatni, és én pedig megbízom benne.

Próbára mentem a stúdióba, ahol az új- vagyis már nem annyira új- menedzserünk fogadott, Sam. Rettentően szeretem ezt az embert, kedves, figyel ránk, nem robotokként tekint ránk, és sokszor a mi érdekeinket veszi figyelembe. Nem marad meg puszta munkakapcsolatnál, igyekszik minket minél jobban minket megismerni. Sokszor szervez úgynevezett csapatépítő programokat, például beülünk együtt sörözni egy pubba vagy ilyesmi.

Ja igen, azóta azt a bizonyos szórakozóhelyet messziről kerülöm, nem akarom Kath-et látni, illetve még hírből sem hallani, David meg forduljon fel. Nem tudom, hogy voltak képesek ilyenre vetemedni. Szerencse, hogy egy örök életre elintéztük őket.

- Szia Zayn - mosolygott rám kedvesen Sam- többiekről tudsz valamit?

- Nemsokára jönnek, az előbb hívtak. Louisról nem tudok semmit, nem veszi fel a telefont- húztam el a számat.

A többiek ígéretükhöz híven 10 percen belül meg is érkeztek, azonban Louis még sehol nem volt. Majd egyszer csak befordult Tomlinson autója a kanyarban.

- Merre voltál Louis?- szegeztük neki a kérdést mindannyian.

- Hayleynél- mondta, mintha ez olyan természetes lenne.

- Akkor már érthető a késésed- viccelődtem, mire ő egy szúrós pillantással ajándékozott meg.

Aisha Freese

Egész nap erre a pillanatra vártam egész álló nap. A pisztoly a kesztyűtartómban pihent. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem; boldog voltam, mert végre tudom, hogy soha többet nem fog az életembe visszatérni ez a mocskos kurva, másrészt viszont tudom, hogy veszélyes amit művelek, mert elkaphatnak, és akkor viszont lebukok. De igyekeztem minden effélét elkerülni, úgyhogy nagyon remélem, ez nem így fog történni. 

Tudtam, mikor végez. 17 órát mutatott az órám, és ahogy felnéztem a kis számlapjáról, láttam a hosszú vörös haját, én pedig kiszálltam az autómból, és határozottan megindultam felé. 

- Szia Kathleen- villantottam egy ezerwattos műmosolyt- beszélhetnénk?

- Persze- vicsorgott felém. Ő se nagyon csíp engem.

- Rendben ,csak én sietek.- indultam el a kocsim felé, a csomagtartóhoz, sarokba szorítva őt, így nekitámaszkodott az autónak, én pedig a csomagtartóra tettem a jobb kezemet.

- Szóval mit akarsz?- rágózott flegmán.

- Tudod, ezt jobb lenne nem itt megdumálni- neki pedig felszaladt a szemöldöke, én pedig egy hirtelen mozdulattal kinyitottam a csomagtartót, őt pedig belöktem és rázártam, majd bepattantam a kocsiba, és rohadt gyorsan elhúztam onnan.

A közeli erdő talán legeldugottabb zugában álltam csak meg vele. Itt van egy elhagyatott, már majdnem romokban álló házikó. Reméltem, hogy eszméletét vesztette,  mert az úton nem kiabált, egy hang sem szűrődött ki a tartózkodási helyének irányából. Hajánál fogva kiráncigáltam az autóból, majd az egyik sarokba - mint egy rongybabát- ledobtam. Erre rögtön eszméletéhez tért.

- Mégis mi az anyámat akarsz, te csitri?

- Én csitri? - nevettem lesajnálóan - mi van veled? Nem én mászok rá mások pasijára.

- Téged soha nem kezelt úgy, mint engem. Én felkeltettem az érdeklődését, téged pedig csak sajnált! Soha a büdös kurva életben nem fogsz elérni semmit! Egy kibaszott kis ribanc vagy! - bennem pedig egyre jobban fortyogott a düh, a kezem pedig már nyirkos volt, amiben a pisztolyt szorongattam.

- Mondd még egyszer! MINDENT! - szegeztem neki a fegyvert, mire ő igencsak megszeppent.

- Úristen! Aisha, kérlek, ne tedd! Visszaszívok mindent, megbánok mindent, bocsánatot kérek, csak kérlek,  ne ölj meg! - könyörgött.

- Már elterveztem, akkor meg is valósítom!

- Ne, kérlek, Aisha, ne!!- ordított, engem viszont semmi nem tántorított el. Elsütöttem a fegyvert. Kathleen pedig összecsuklott. A felsője véres volt, a mellkasából a golyó helyén ömlött a vér, és a feje pedig előrebukott a földre. Nem volt lelkiismeret-furdalásom.

Felvettem a gumikesztyűt, a loboncánál húzva kivonszoltam kb 10 méterre megásott gödörhöz, és betemettem  a hullát. Egy kisebb gödörbe pedig elástam a pisztolyt. Ezután feltakarítottam a nyomokat, beültem az autómba, és elhajtottam.

AZ ÖTÖDIK FEJEZET TRAILERE